Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Barnóczki Anita: "Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó" Meditation on Revelation 22,13
Barnóczki Anita „ ÉN VAGYOK AZ ALFA ÉS AZ ÓMEGA, A KEZDET ÉS A VÉG, AZ ELSŐ ÉS UTOLSÓ." (JEL 22,13) H a azt halljuk: „élj a mának”, egy régi és keresztyének számára nem túl kedves életmód jut eszünkbe. Olyan embert látunk magunk előtt, aki megragad minden alkalmat arra, hogy neki jobb legyen, élvezi az életet, már-már hedonista. Ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen más síkon is érvényesül ez az elv, mely nehezebben észrevehető, de nincs kevésbé távol az igei „normálistól”. Egyszerűen a ma fogságába zár világunk. Múltunk egy-egy részlete érdekes: fényképek, felvételek, emlékek, arcok, események, illatok — de csak ha van rá időnk. Egy-egy pillanat, inkább csak a „bezzegek” szintjén. A visszavágyás szintjén. Vagy közösségivé tágítva a nemzeti büszkeséghez vagy búsongáshoz kapcsoltan, mintegy kibúvási kísérletként a ma bilincsei közül. Másik oldalról azért is a mában élünk, mert a jövő bizonytalan, szorongással tölt el. A távoli jövő a tönkretett Földdel, kimerülő energiaforrásokkal, a közelebbi jövő a gyermekeink és unokáink sorsával, akiknek nem lesz könnyebb, a jövő hét a maga rettentő feladataival, vagy akár a holnap a kenyér gondjával. Jelen-zárvány lett életünk. Az isteni jelen mást kínál. Ha O a kezdet és a vég, mely életteli jelenné teszi létünket, akkor múltunk támasz lehet, örömeivel és bukásaival, hiszen megerősítően emlékeztet arra, hogy mindeddig megsegített, idáig elhozott: nem hagyott magunkra Istenünk. Mindennek értelme volt, még az akkori jelenben tragikus eseményeknek, legrosszabb döntéseinknek is. Előre segítő tapasztalat lesz a múlt, mely ilyenformán építő része jelenünknek. A jövő is része lesz a jelennek, mely elől nem menekülnünk kell. Nem is menekülhetnénk, hisz hová futhatnánk Oelőle? Márpedig O jön el újra - az általunk nem ismert jövőben, de mégoly biztosan. A holnap pedig nem aggodalom, hisz O mondta, az örök Jelen, hogy ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert gondoskodik rólatok, Aki veletek van minden napon a világ végezetéig. O előbb volt mindennél, minden Őáltala áll fenn. Kezdet tehát. Mint ahogy emberkénti eredeti bukásunk után Ö az, aki legyőzve a halált első zsengéje lett a feltámadásnak is. Ö a teremtett létünk kezdete, és megváltott létünk kezdete. Keresztyén létünk jócselekedeteinek kezdete, amikor alkalmat készít, és munkálja bennünk az akarást és a cselekvést. És olykor megadatik, hogy Ő legyen a vége, a célja gondolatunknak, mozdulatunknak, szavunknak, tettünknek, tervezésünknek, hogy bűvösen én-központú jelen-zárvány létünk az örök jelen adott földi időben megélt része lehessen. Ö az, aki elkezdte bennünk a jót, és végig is vezet, egész a célig, ahol a számunkra elkészített helyen színről-színre látva éljük majd a boldog, örök jelent. 2010/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 7
