Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Posztmodern vallásosság és médiatelítettség
POSZTMODERN VALLÁSOSSÁG ÉS MÉDIATELÍTETTSÉG szebb, a filmek gyakorta happyenddel végződnek: a bűn elnyeri büntetését, az erény jutalmát, a családok újraegyesülnek, a szerelmesek egymásra találnak stb. Jóllehet a filmes elbeszélések sok konfliktust és feszültséget is bemutatnak, azok általában megoldódnak, feloldódnak a film által megszabott idői keretek között, azaz a fiimnézés élménye közben. Ha nem is minden film végződik minden szereplő számára happyenddel, a film képes azt az érzetet kelteni, hogy létezik igazságosság és rend, még akkor is, ha bizonyos dolgok magyarázat nélkül maradnak, vagy igazságtalannak tűnnek. A nem elfogadott normákat közvetítő filmek a káosszal való megküzdés alternatív módjait mutatják be. A filmnézés rítusként többek között a néző bevonódásában érhető tetten, ahogyan felsikolt félelmében, felnevet egy poénon vág)7 megkönnyez egy7 jelenetet. A közösségi filmnézésben49 a mások jelenléte és reakciói kontrolul vagy megerősítésül szolgálhatnak az én reakcióim számára, amelyek szintén egyfajta valóságérzéssel tölthetnek el. Jóllehet a film nézői tudják, hogy a film nem a „valóság”, a filmek mégis a valóságosság dimenzióját öltik magukra a filmnézés kontextusában. Ahogyan a vallás, a film is része annak a komplex kapcsolatnak, amely az ideális és a valóságos/tényleges között van, és mindkettő kínál világképet és ethoszt.50 Lyden és Axelson elemzései elsősorban a filmes elbeszélésre szűkítik a filmes műfajt, megfeledkezve többek között a vizuális kommunikáció percepcióelméleti szempontjairól, illetve a (mozgó)képeknek a megismerési, kommunikációs és érzelmi folyamatokban betöltött szerepéről.51 Ezen az alapon ugyanígy vizsgálódhattak volna a populáris vagy szórakoztató irodalom, illetve elbeszéléseket széles körben terjeszteni képes egyéb média műfajok területén is.52 Elegendő és kielégítő adat hiányában tehát egyelőre csak feltevés marad az, hogy a film elsősorban mint mozgóképi megjelenítés válik a (kvázi-)vallásos tájékozódás egyik locusává, ami azonban nem jelenti azt, hogy a feltevés szükségszerűen téves.53 49 A közösség egyfajta közösségi nézőpontot, úgynevezett „szociális/szocializált” szemüveget is ad a közösség tagjának, az egyénnek. Ez a szocializáltság, ha vallási vagy teológiai témájú képek- ről/filmekről van szó, erősíteni vagy' gyengíteni fogja a képi elbeszélés elfogadottságát vagy7 elutasítottságát, függetlenül a szerzők, alkotók szándékától, a színészek teljesítményétől, forgatókönyvtől, zenei aláfestéstől. Apostolos-Cappadona: i.m. 443. 50 Lyden: i.m. 44-48. 51 McIntyre például a képek episztemológiai, ontológiai, hermeneutikai, konstruktív, univerzalizáló (kommunikációs vagy7 kérügmatikus), megvilágosító, szabályozó (előíró), metodikai, argumentáló, evokatív, megerősítő, újrateremtő funkcióit különbözteti meg, amikor a hit, teológia, kép és képzelet összefüggéseit elemzi. John McIntyre: Faith, Theology and Imagination. Edinburgh, The Handsel Press, 1987. 168-176. Morgan a vizuális kommunikációból ismert férfi, illetve női néző elméletek {male/'femalega%e) mintájára egyfajta szent nézőpontról {sacredga^e) beszél, és ezen belül a következő funkciókat tulajdonítja a képeknek: rendezik a teret és időt, képet adnak a közösségről, közvetítik az istenit vagy7 transzcendenst, együttműködnek a megjelenítés (reprezentáció) egyéb formáival, hatással vannak a gondolkodásra, elmozdítanak rivális képeket és ideológiákat. David Morgan: The Sacred Gage — Religious Visual Culture in Theory and Practice. Berkeley-Los Angeles-London, Universirty of California Press, 2005. 55-73. 52 Hjamard Dániában végzett kutatásai szerint a spirituális tájékozódás elsődleges eszköze továbbra is a személyes beszélgetés (30,7%), ezt követi a televíziózás (25,7%), a nem szépirodalmi (filozófia, pszichológia stb.) művek olvasása (14,9%), interneten böngészés (11,5%). A médiaműfajok közül ugyanakkor a jó és rossz harcáról szerzett meghatározó ismereteiket legtöbben valamilyen filmélményhez (41,1%) kötik. Hjarvard: i.m. 20-21. 1. és 2. táblázat. 53 Vö. Robert Pope: Salvation in Celluloid- Theology, Imagination and Film. London, T&T Clark, 2007. 9-10. 2010/3 SÁROSPATAKI FÜZETEK 89
