Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Posztmodern vallásosság és médiatelítettség

A média egyrészt csatornaként28 meghatározó, amely az üzeneteket és szimbólumokat közvetíti a különféle távolságban levő küldő és fogadó felek között. Ebben a közvetítésben a közvetített tartalom hangsúlyos: milyen üzenetet közvetítenek? Milyen témák uralják a médiát? Mennyi figyelmet követel egyik üzenet a másikkal szemben? A vallással kapcsolatban a média mint csatorna egyfelől információkat közöl az intézményes vallásokról, másfelől maga is előállít üzeneteket (hírek, dokumentarista feldolgozások, dráma, vígjáték stb.), ezzel a vallásos reprezentáció piacát teremti meg. A média ezáltal egyfajta „banális vallást ” terjeszt, amely az új- ravarázsolás29 forrásává válik.30

A média nem csak csatornaként, hanem nyelvként is működik: formálja az üzeneteket, keretet ad a küldő és befogadó kapcsolatának. „A médium és a műfaj megválasztása hatással van az elbeszélő szerkezetre, a valóság státuszára és a konkrét üzenetek fogadásának módjára.” Ebből fakadóan a média a vallásos reprezentációt alakítja a médium és műfaj módozataihoz, a mai Európában például a populáris kultúrához idomítja a vallást, amiből pedig az következik, hogy a szórakoztatás és a fogyasztói gondolkodás meghatározó szerepe az egyre individualizáltabb vallásmegjelenítést támogatja, teszi hangsúlyossá.31

A média tehát a kommunikáció csatornája és nyelve, ezen felül pedig maga a kommunikációs környezet is, mivel nem csak segíti, de építi, mégpedig sajátos módon építi az emberi interakciót, kommunikációt. A 20. század egyirányúsága után egyre erősebbé válik a 21. század kétirányúsága, miközben a média a társadalomról szerzett tapasztalatok legfontosabb forrása lett. Korábban különböző társadalmi intézmények voltak a tájékozódás forrásai, ma már ez a média kezébe került: ez tájékoztat, ez ad erkölcsi útmutatást, és ez veszi fel a társadalomról szóló történetek elmesélőjének szerepét.32

A médiának ez a hármas funkciója felelős a társadalom mediatizálódásáért, vagyis azért a folyamatért, amely által a társadalmi és kulturális tevékenységek alapelemei médiaformát feltételeznek, gyakorlatilag függővé válnak a médiától. Ez a folyamat hosszú távú, mivel alapjaiban formálja át a társadalmi interakciók módjait. Ez a folyamat elősegíti a spirituális és világnézeti keresés individualizált, autonóm formáinak felerősödését, ilyenformán az intézményes vallástól való elfordulást.33 Különösen erőteljesnek tűnik ez a katalizátorhatás akkor, amikor a média felszabdalja a különböző vallások monolitikus megállapításait, és részenként kínálja az egyes

POSZTMODERN VALLÁSOSSÁG ÉS MÉDIATELÍTETTSÉG

28 Joshua Meyrowitz („Tre paradigmer i medieforskningen”, MedieKultur 26.sz. 1997: 56-70.) hármas médiametaforáját ismerteti Hjarvard: a média mint csatorna, nyelv és környezet.

29 A posztmodemben az újravarázsolás fogalma a modernizáció Max Weber-i leírásából érthető, szerinte ugyanis a modernizáció folyamata túlracionalizálta és technologizálta a világot, kiirtva minden nem célszerűt — mítoszokat, hiedelmeket, vallásokat, varázslatokat. Űr keletkezett tehát, melyben új hiedelmek, új vallások születtek, és az újravarázsolásnak ez a folyamata szinte robbanásszerűvé vált, amikor a huszadik század második felének fogyasztói társadalma elárasztotta a világot a maga új szimbólumaival, mítoszaival, varázslatával. Hankiss Elemér: „A világ újravarázsolá- sa”, konferencia-előadás, A minőség teremtése 1. Gallup konferencia a minőséggel kapcsolatos külföldi és hazai közoktatási tapasztalatokról, Keszthely 2000. május 15-18.

http://oktatas.gallup.hu/Conf prog/Keszthelyl /hankisselemer.htm (Megtekintés: 2010.08.08.)

30 Hjarvard: i.m. 12.

31 Uo. 12-13.

32 Uo. 13.

33 Uo. 13-14.

2010/3 SÁROSPATAKI FÜZETEK 85