Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jaskóné Gácsi Mária: 120 éve született Komáromi János
Jaskóné Gácsi Mária között megtalálhatjuk Komáromi János szobrát is. A híressé vált pataki diáknak maradandó emléket a Pataki Diákok Baráti Köre állított 1969. szeptember 21-én. Az alkotás Balázs István kolozsvári születésű szobrászművész munkája. Komáromi János magáról és szűkebb, tágabb mikro kulturális környezetéről vall írásaiban. „Mert e% a hegfaijai táj, a Bodrogköz a pataki vár és a kollégium volt Komáromi János szellemi és lelkivilágának inspirativ miliője, el nem homályosuló háttere, állandóan formáló tényezője, kimeríthetetlen élmény-, emlék- és ihlet forrása. Lényeges sajátossága műveinek, hogy a múlt eseményeit idézi fel, és a gyermek sajátos érzelmi szinkretizmusán keresztül a legapróbb részletességgel mutatja be az eseményeket. Nem értékeli a történteket, csak a múltat megszépítő jelenbe kívánja feloldani lelkének szép és olykor fájó momentumait. Művészi ereje ott mutatkozik meg, ahol a téma lehetővé teszi az emlékezést, és a líraibb megnyilatkozást. Harsányi István így jellemzi az írót: „Komáromi János alakokat ment meg az enyészettől, hangulatokat fog meg és fejez ki- Komáromi rokonsgenvesen örökre gyermeki naivságába balzsamozna el magát. Kmlékei, csodálkozásai között syemelget, s mindig talál valami olyat, amit érdemes elmondani, kiírni, amivel jól esik egy kicsit újra, meg újra hívő, ámuló gyermekké ringatnia önmagát és olvasóit. ”} Műveiben az emberi kapcsolatok, a szereplők lelkivilága úgy jelenik meg, melyben világossá válik az értékrend. Élményvilágának prioritásából kilépve újraértelmezi, átalakítja „meséi” szereplőit. Saját gyermekkorának reflexiójában ösztönösen születnek írásai a múltról: zempléni tájakról, pataki diákokról, kurucokról, háború borzalmairól. Korának népszerű, olvasott és ünnepelt írója volt, akit a kritika és olvasói a XIX. századi regény folytatójaként tartottak számon. Lendületes, magával ragadó írásaiban finoman részletező táj leírásaival, pezsgő párbeszédeivel, a magyar történelmi múlt idézésével, a hősök tiszteletével vívta ki olvasóközönsége érdeklődését, szeretetét. Az író huszonöt éves írói jubileumára 1933-ban sokan tollat ragadtak és levelek, cikkek foglalkoztak vele. A Komáromi János Jubileumi Bizottság rendezte a megemlékezést, és a magyar közélet rangos szereplői üdvözölték a szerzőt. Ravasz László, a dunamelléki református püspök az „örök pataki diák és a kuruc-járta földek mesemondója” címet adományozta Komárominak. A romániai magyar írók az Erdélyi Helikon lapjain méltatták a „magyar epikus tehetséget, ” a vajdasági írók pedig a Jókai—Mikszáth-féle irodalmi hagyományok folytatójaként tisztelték. írásainak sikere nemcsak kiemelkedő, megindító elbeszélő tehetségét bizonyítja, hanem azt is, hogy a magyar olvasók körében rendíthetetlenül erőteljes az igény az irodalmi hagyományok ápolására és szeretetére. Hogy miből merítette legfontosabb írói kellékeit, mi jellemzi regényeinek világát, azt csak akkor értheti meg mélyebben az olvasó, ha többet megtud az íróról, életének alakulásáról. Ki kell emelnünk hazaszeretetének tiszta, őszinte megnyilvánulását, magyarságtudatának csalhatatianságát, anyanyelvének tisztaságát: „magyarsága né künk érzésben bizalmat, nyelvben erőt, lehajló időkben ifjúságot ajándékoz ”4 Történelmi regényeinek témái a magyarság, a Felső-Tisza vidék múltja, szülőföldjének népe, szegénységük. Egészséges történeti realizmussal, mély szociális érzékenységgel mesék el a magyar történelem múltjának néhány epizódját. Ebből a törekvésből láttak 2 Sárospataki Református Lapok, DrPethő Sándor beszéde. 33. évf. 3. szám. 1938. január 23. 11-12. o. 3 Sárospataki Református Lapok, Harsányi István: Komáromi János emléke. 32. évf. 42. szám. 1937. 239. o. 4 Komáromi János: Emlékkönyv, Komáromi János Emlékbizottság, Bp., 1933, 6. o. 74 Sárospataki füzetek 2010/3
