Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - "Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!" Meditation on Psalm 91
Sándor Endre .Oltalmam és váram, istenem, akiben bízom!” (Zsolt 91,2 ) O lyan környezetben élünk, ahol szinte minden családnak nagyok a gondjai. Van, aki anyagi gondokkal küzd, mert elvesztette az állását. Sokan vannak, akik devizában vettek fel lakáshitelt, s most lényegesen többet kell visszafizetniük, mint gondolták. így jövedelmük jó részét elviszi a hiteltörlesztés. Ismerünk olyan családokat, akiknek a gyermekei csak az iskolai vagy óvodai étkezéskor esznek meleg ételt, s ruházkodásra már nincs pénzük. Ebben az esztendőben hazánkban és szerte a világon sokan maradtak fedél nélkül a hatalmas esők, árvizek vagy éppen tűzvész miatt. Másokra hirtelen tört betegség vagy szeretteik elvesztése okoz keserűséget, mert özvegyen vagy árván maradtak. Sokan sóhajtanak fel, hogy segítség nélkül vannak. Mi is megkérdezzük, hogy mi a megoldás. Ki képes nekünk, földön küzdő embereknek igazán segíteni? Hallottuk Isten Igéjét! Zárjátok a szívetekbe! Mert van Valaki, akinek fontos a mi életünk. Fontos a te életed kedves testvérem! Van, aki képes gondunkat viselni! Van „gondviselő jó Atyánk”! Ezzel kezdődik ez a zsoltár: „aki a Felséges rejteké- ben lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom” (1-2. vers)! Egyébként valóban senki más nincs, aki képes lenne segíteni, ahogy egyik énekünkben énekeljük: „Itten nincsen ki segítsen, hát kihez folyamodjam? E világon minden úton, ha szintén elindulok, súlyos terhem, betegségem, ki elvégye nem látok. Hozzád térek, végy be kérlek, jó Atyám, s haragodban meg ne büntess, légy kegyelmes hozzám Te Szent Fiadban” (RÉ 206, 1-3). Igen, van segítség! Nagyon jól tudta ezt az ének szerzője is. Nekünk is tudnunk kell, hogy mint a tékozló fiút várta az atyja, minket is vár a mi mennyei Atyánk. Az első lépést viszont neki kellett megtenni az atyai ház felé. Ugyanúgy nekünk is felé kell fordulni! így vár ma is téged is, engem is a mennyei Atyánk! De ott a nagy kérdés, hogy készek vagyunk-e feladni a mi kis emberi „biztonságunkat.” Vagy az emberek által ígért hamis biztonságot. A zsoltáros arra tanít, hogy aki a felséges Isten rejtekében lakik, akinek az Úr a lakása, az otthona, „a Mindenható árnyékában pihen, azt mondhatja: oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” Sokan ismerjük a Bibliából Sámson történetét. O volt az az ószövetségi bíra, aki keresett magának emberileg biztos menedéket, „a sziklahasadékban lakott”, mégis felfedezte népe, kicsalta onnan, és átadta az ellenségnek. Boldog az az ember, aki az Úr rejtekében lakik, aki nem készít magának úgynevezett biztos helyet, mert tudja, hogy számára csak az Úr az oltalom és a vár. Mint a középkori embereknek a vár volt a menedékhely minden ellenség és veszedelem elől. Az Úr tehát nem bizonytalan, hanem a legbiztosabb menedék, akiben bízhatunk. Mit jelent az Isten adta biztonság? Ezt a zsoltáros nagyon szemléletesen írja le: „Mert O megment téged, mint a madarat a madarász csapdájából. Tokaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz.” Az Úr Jézus mondja Jeruzsálem felett: „Jeru2010/3 Sárospataki füzetek 7
