Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: Az adakozás bibliai értelme és gyakorlati teológiai vonatkozásai
KÁDÁR FERENC szól Dávid imádságos szava: Bizony, tőled van mindég és csak azt adtuk neked, amit kekedből kaptunk. Jóás a templom javítására gyűjt adományokat, itt látjuk először a perselyt mint az adakozás eszközét (2Kir 12,10). Ezsdrás és Nehémiás könyveiben is a templom és a város építésére gyűjtenek adományokat: Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk bánáti (Neh 10,40) Az adományok kérdése természetesen megjelenik a prófétai istentisztelet-kritikában (pl.: Ézs 1,13; Mai l,6kk), a Zsoltárok könyvében (pl.: 50,9k; 116,12) és a bölcsességirodalomban is (pl.: Péld ll,24k). Az Újszövetségben Jézus tanításai több ponton is érintik az adakozás kérdését, így a Hegyi beszédben, a kegyességi megnyilvánulások között szól erről az Úr (Mt 5,23k; 6,2k). Az özvegyasszony két fillérjének története, az ott elhangzó tanítás legtisztábban tükrözi Jézus felfogását ezen a területen (Mk 12,41-44; Lk 21,1-4). E történetben találkozunk a templomi persellyel (gadzofülakion — amely kincseskamrát, de e helyen a templomban többfelé elhelyezett trombita formájú perselyt jelent). Az ősgyülekezet életének egyik karakterisztikus vonása a közösségvállalás volt, amely magában foglalta az anyagi javakat is. Az apostoli levelek több ponton szólnak az adakozásról. Az lKor 16,1 alapján az valószínűsíthető, hogy az adakozás szinte a kezdetektől fogva a hét első napjához, az istentisztelethez kapcsolódott. Ki kell emelnünk a szegénnyé lett jeruzsálemi gyülekezetnek összegyűjtött adományok ügyét, amelyet több helyen (pl.: Róm 15,26; lKor 16,1), de legrészletesebben a 2Kor 8-9 részeiben taglal Pál apostol. Itt kiderül, hogy az adakozás a szentek iránti szolgálat (8,4), amelyet úgy végeztek, hogy először önmagukat adták az Úrnak (8,5). Az apostoli levelek más helyein is találunk tanítást az adakozásról (pl: lTim 6,18; Zsid 13,16). Az adakozás kontextusa és alapja Az adakozás kérdése nem önmagában és önmagáért jelenik meg a Szentírásban, hanem része egy nagyobb összefüggésnek. Ez a nagyobb összefüggés az, hogy Isten szövetséget kötött népével, s ebben a szövetségben ő cselekszik, ő a kezdeményező. Annak, hogy az ember adhat, visszaadhat valamit az Úrnak, teológiai, ezen belül szoteriológiai alapja van. Az adományt adó ember azzal az Istennel áll szemben, akié minden, az egész teremtett világ, aki nem szorul az ember adományára: ... enyém a% erdő minden vadja... Ha éhezném nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti (Zsolt 50,7kk). Dávid előbb említett imája ugyanezt hangsúlyozza: Tied, Uram, a nagyság, a hatalom és a fenség a ragyogás és a méltóság bipony minden, ami a mennyben és a földön van! ... ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony, tőled van mindég és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk. .. .Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, bog neked, a te szent neved tiszteletére templomot építsünk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez (IKrón 29,1 Okk)! Ez a hatalmas Úr a szabadító Isten. Azért vannak ünnepek, s az ünnepeken azért nyílik lehetőség áldozatra, adományok adására, mert Isten valamit tett, szaba- dítást adott népének, kihozta őket Egyiptomból, beviszi Kánaán földjére (Deut 16,lkk; Ex 34,23k). ígéreteit beteljesíti, ő adja a földet (Lev 23,10), és megáldja a 106 SÁROSPATAKI FÜZETEK
