Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kézi Erzsébet: Pedagógia, teológia és filozófia Comenius gondolati rendszerében
Pedagógia, teológia és filozófia Comenius gondolati rendszerében kell kezdeni a vallásos nevelést, hogy a gyermek az élethez tartozó természetes jelenségként élje meg vallását. A nevelés során Comenius három dolgot tart különösen fontosnak: „Serdülő koruktól tanulják meg a gyermekek főként ayon dolgokkal foglalkozni, melyek közvetlen Istenhez vezérelnek; a Szentírás olvasásával, istentisztelet gyakorlásával, és külső jó cselekedetekkel. Mert a Szentírás olvasása Istenre emlékez- tet;az istentisztelet gyakorlása elibe állítja az embernek Istent s egybekapcsolja őt vele; a jó cselekedetek szilárdabbá teszik a kapcsot, mivel azt mutatják, hogy helyesen járunk Isten parancsolataiban. E hármat komolyan kell ajánlanunk minden kegyes növendéknek (s ilyenül kell tekintenünk a keresztség által ajánlott egész &e~ resztyén ifjúságot, (Comenius, 1896, 180) Azt is felveti, hogy a tanulók számára hasznos, ha a pap templomi beszédét jegyzetelik. Ezzel fejlesztik stílusérzéküket, bővítik ismereteiket, de az elfoglaltság biztosításával megakadályozható a helytelen viselkedés is. Comenius pedagógiai rendszere tehát rendkívül átfogó módon vizsgálja a nevelés folyamatát. Ideológiai alapja a reformáció által közvetített keresztény eszme- rendszerből táplálkozott. A megismerés folyamatának tisztázásával felvázolta a tanulói motiválás humánus útját. Foglalkozott egyes tantárgyak oktatásának módszereivel. Didaktikai, módszertani, pszichológia ismereteket hagyott az utókorra, ezzel elősegítette ezen tudományágak kiválását a filozófia tárgyköréből. A pedagógia tudománya azonban csupán eszköz Comenius számára. Példája Hollandia, a jómódú protestáns polgárok mintaországa. Az iskoláknak az a feladatuk, hogy a minél műveltebb tanulóifjúság kibocsátásával biztosítsák egy emberibb, humánusabb társadalom megteremtését, mind a morvák, valamint a magyarok felemelkedését is. Sorsközösségük eszköze a hitük. A kedvező gazdasági és politikai változásuk érdekében azonban még sokat kell tenniük. Comenius a magyarok társadalmi fejlődésének problémáit a következőkben látta: „37. Kedves magyarok, a belső békét inkább óhajtanotok kell, mint dicsekednetek vele. Mert ha van hely a nap alatt, ahol az ellenségeskedéssel emésztik magukat, vagy legalábbis nem törődnek magukkal, hanem elhanyagolják ügyeiket — ez az a hely. Többnyire úgy viselkednek, mintha mindenki csak a maga haszna előmozdítására született volna, senki a közjóéra. ” (Kovács, 1970, 360) Az idézett Comenius irat éles társadalomkritikát tartalmaz, de a jószándék nem vitatható. Mivel Comenius saját népe számára egy erős Magyarországtól várhatott volna segítséget, így kritikájának célja nem az elmarasztalás, megszégyenítés, hanem a jobbítás szándéka. Csak az javíthat állapotán, aki ismeri bajainak okát. Comeniust ez az elv vezérelhette. A saját eszközeivel, a művelődés, az iskola, valamint az egyház segítségével mindent megtett a társadalmi felemelkedés biztosítása érdekében. Nem rajta múlott, hogy törekvéseit nem koronázta teljes siker. Az a tény azonban, hogy műveiből most is meríthetünk, mégis azt bizonyítja, hogy nem fáradozott hiába. ( A-Z idézetek helyesírása a források eredeti helyesírását követi.) SÁROSPATAKI FÜZETEK 39
