Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dunn, J. D. G.: A meghatározó tényezők. The Determining Factors

DUNN, J. D. G.

dulás az evangéliumok, az ApCsel, Pál, a Zsidókhoz írt levél, Jakab és 1 Péter3 általános jellemzője. „Amint azt megírták” (kathös gegraptai) — rendszerint megjelenő formula: a jelen számára megfogalmazott kijelentés Izrael szent írásai tekintélyének felidézésével jut kifejezésre.4 Különösen Máté az, de nincs egyedül, aki igen változatosan alkalmazza a beteljesedésre vonatkozó idézeteit: bizonyos események azért történtek, „hogy beteljesedjék”, és idézi a megfelelő szöveget.5 Az elbeszélések és érvelések — melyek teljes egészében az idézett írásokhoz kapcsolódnak — kiváló példái közé tartoznak az evangéliumok Jézus keresztre feszítéséről szóló beszámolói, melyek, mint például a Róm 9-11, a Zsidókhoz írt levél6 és az 1 Pét 2,6-9 is, úgy tűnik, egy-egy zsoltár — főleg a 22. zsoltár7 — köré épülnek. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy némely esetben az írás kezelésének módja mennyire feszültséggel terhesnek látszik.8

Ami egy ilyen anyag rövid tanulmányozása során nagyon világossá válik az az, hogy az Újszövetség írói nagymértékben függtek az Ószövetségtől. Lényeges szempont volt számukra, hogy azt tudják állítani, mégpedig hitelesen és hathatósan, hogy amit ők leírtak, tökéletesen összhangban volt szentírásukkal. A Tanakh semmilyen értelemben nem volt egy másik vallás szent irata; a Tóra, a Próféták és a Szent iratok az ő szent irataik voltak, melyek isteni kijelentésének, mint az Ö akaratának, teljes mértékben alárendelték magukat.9 Hogy világosan lássunk, elég a Lk 24,44-et és Gál 5,14-et idéznünk: az Ószövetség támogatása nélkül az újszövetségi írók nem lettek volna képesek olyan kijelentéseket megfogalmazni, melyek centrálisak és lényegesek voltak a hitük és annak gyakorlása szempontjából. Egyszerűen el- képzelheteden, hogy az Újszövetség írói úgy álltak volna elő kijelentéseikkel és intelmeikkel, hogy közben tudták, szembehelyezkednek azzal, amit a Biblia (a Héber biblia vagy a LXX) mond. Ha az első keresztyének képtelenek lettek volna érvényt szerezni a hitüknek és egyben hitük gyakorlatának, melyet az Ószövetségből merítettek, meglehetősen mássá váltak volna ahhoz képest, amivé formálódtak. Sokkal inkább egy gnosztikus csoporthoz hasonlítottak volna, mely megtagadta, vagy teljesen semmibe vette az Ószövetséget. Bárhogyan is értékelje egy modern bibliai teo3 Ennek részletes listája megtalálható a legtöbb görög Újszövetség indexében.

4 Mint pl. Mk 1,2; Jn 12,14; ApCsel 15,15; Róm 1,17; 4,17; 15,19; lKor 1,31; 2Kor 8,15; 2

Pét 3,15.

5 Mt 1,22; 2,15. 17.23;4,1 4;8,17; Mk 14,49; Lk 24,:25-27, 44; Jn 13,18; 15,25; ApCsel

1,16; Róm 13,8; Jak 2,23.

6 A szerző az írás olvasása által alkotta meg teológiáját. - A. T. Lincoln, „Hebrews and

Biblical Theology”, in Bartholomew, et al., eds. Out of Egypt, 313-38.

7 Lásd részletesen a szerző egy másik művében: Jesus Remembered Grand Rapids. Mich.: Eerdmans, 2003, 777-81.

8 Gal 3,16-18; 4,22-31; Zsid 8.

9 Amikor Morgan azt mondja, hogy „Ami a zsidóság részéről Isten döntő kinyilatkoztatásának (Torah) számít, azt a Messiás eljövetele vallásos hagyománnyá degradálja a keresztyének számára (New Testament Theology, 129), akkor nézetével túlzásba esik; nem kétséges, hogy „relatívizálódik”, de „a vallásos hagyománnyá történő visszaminősítést” nemigen igazolhatja a zsidó írások fontossága az első keresztyének szemében. — Hahn, Theologie II Teil I, „The Old Testament as the Bible of early Christianity”; Childs, Biblical Theology, 225-29); Frey, „Problem,” 48-49.

112 SÁROSPATAKI FÜZETEK