Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fazakas Sándor: Hogyan tovább? A lelkésztovábbképzés elvi szempontjai és gyakorlati tapasztalatai. How Shall We Go Further? Theoretical Aspects and Practical Experiences of the Continuative Training of Ministers
Fazakas Sándor tekintetben alkalmazható, gyorsan elsajátítható szakmai ismeretekben lettek érdekeltek a lelkipásztorok, és nem annyira az elmélyült teológiai reflexiókban vagy korábbi továbbképzési formákban. 2. Jogi háttér A jelenleg érvényes szabályozás értelmében (1994. II. tv. 38. §) a lelkész kötelessége a továbbképzésben való részvétel , tehát magát a teológiai tudományokban állandóan képezze tovább a lelkipásztor. Viszont azt nem hallgathatjuk el, hogy pl. a választójogi törvényben (1996.1. tv. 19.§.) szó nincs arról, hogy a továbbképzésben való részvétel plusz pontot jelentene a megválasztásra váró vagy a dsztségre jelölt egyén számára. Viszont a most alakuló, illetve előkészítés alatt álló „A lelkészek jogállásáról szóló törvény” tervezetének hetedik fejezetében azt találjuk, hogy egyes kötelezettségek teljesítésének rendjéről és módjáról az egyház belső jogszabályokat alkothat, így meghatározhatja a lelkészek szakmai továbbképzésének lehetőségeit és kötelezettségét, a szolgálat megfelelő ellátásához szükséges időszakos alkalmassági vizsgákon való részvétel köztelezettségét, illetve a szolgálatok ellátását gátíó pszichés alkalmadanság esetén a kötelező tanácsadói szolgálat igénybevételét. Hogy mindebből mi lesz konkrétum, ez még a jövő kérdése, viszont még egy gondolat erejéig vissza fogok térni a jelenlegi zsinati szabályozásra a továbbképzés tárgyában. 3. Továbbképzés a Tiszántúlon A Tiszántúli Egyházkerületben 2001-ben kezdődött el a szervezett továbbképzés rendjének kialakítása az egyházkerület vonatkozó határozata alapján (EK 15/2001.XII.07). Ennek értelmében tematikus szemináriumokat hirdettünk, évenként nyolc-tíz-tizenkét kurzust, két-három napos szeminárium formájában. A kerületi közgyűlés előírta, hogy a lelkészi szolgálat első öt évében kötelező a lelkészeknek minimum egy szemináriumon részt venni, de ugyanakkor törekedtünk más továbbképzési formáknak beszámítására és elismerésére is, pl. az egyetemünk által meghirdetett posztgraduális továbbképzésekben való részvétel, vagy további diploma, ill. szakképesítés megszerzése esetén. A költségeket teljes egészében — a minimális önrész befizetésén túl — az egyházkerület vállalta, és preferáltuk azt, hogy ne csak az egyetemen, hanem főleg az egyetemtől távolabb, Berekfürdőn, Beregda- rócon, tehát egyházi konferenciaközpontokban tartsuk az intenzív, két-három napos kurzusokat. A részvétel elismerésével és annak számonkérésével — ezt őszintén meg kell vallanunk — mind a mai napig adós a közegyház, hiszen a pályán való továbblépésben, a lelkészválasztásban, az álláspályázatokban minimális vagy semmilyen szerepe nincs a továbbképzésben való részvétel elismerésének, értékelésének. A résztvevők részéről pedig mindig visszatérő kérdésre, hogy ti. hol és hogyan számít (be) a továbbképzés, nem tudtunk mit mondani. Ennek ellenére megmutatkozik az igény a lelkésztovábbképzés iránt, különösen a fiatal lelkészek mégis motiváltán jöttek — idősebbek is, de kevesebben —, és főleg olyan témahirdetésekre jelentkeztek, ahol érzik, hogy tényleg szakmai segítségre van szükségük. 2002-ben sor került a Továbbképző Intézet megalakítására (ET 14/2002.02.07) a képzések szervezése és koordinálása érdekében. Majd kérdőíves felméréseket készítettünk annak feltárására, hogy milyen ismeretekre van szüksége a gyakorló lelké102 SÁROSPATAKI FÜZETEK
