Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Graduált rendelő levél (1650). Ordering a Gradual

Graduált rendelő levél(1650)

egy ívvel kevesebb). A ketté (kettedrétbe) hajtott ívek 200 leveléből többnyire négyleveles füzeteket alkottak (ritkábban hatlevelest, szükség szerint, vagy félívet); a kéziratot tehát 384-400 pagina terjedelműre méretezte a megrendelő. (Négyrétbe hajtva, ha olyan kisebb méretű lett volna, mint a 40 Ráday graduál, kétszeres lett volna a lapszám, ám az öregbetűs írás hangoztatása miatt nem erre kell gondolnunk.) A lapok pontos mérete bizonytalanabb, mert az ilyen kötethez felhasznált papírívek általában 28 x 38 és 46 x 60 cm között mozogtak a fajtától függően (kancelláriaitól regálig lehetett valamelyik nagyság). Az egyes papírmalmok méretei is eltéréseket mutattak. ívenként csak 1— 2 cm eltéréssel száz íven a szöveg több száz sorral nőtt vagy csökkent. Nem tudjuk, honnan való és milyen fajta papírt használt Csepregi Mihály deák a graduál írásához.10

Megközelítőleg fele akkora lehetett így az új szertartáskönyv terjedelme, mint az Öreg graduálé, amelyet azonban nagy betűvel és széles margóval nagyobb méretű papírfajtára nyomtattak. Lapszámra pedig megközelítette az új kéziratos graduál az egykori (csonkítatlan) Eperjesi graduál fele méretét. A kötet becsülhető mérete miatt is vélhetjük, amint erről előbb is volt szó, hogy a Csepregi graduál megnevezés nem azonosítható az Öreg graduál egyik példányával. Hihetőbb, hogy 40 formátumú nyomtatott graduál-énekeskönyv volt, amelynek ünnepi és évközi anyagában is jóval szerényebb választékához másoltatta le Lövei Vajda György a bővebb választékot. Legjobb tudása szerint kellett kötnie a másolónak a kéziratot. Az állandóan használt nagyobb kötet emberöltőnként kétszer is annyira megkopott, rongálódott, hogy javítást vagy teljesen új kötést igényelt. Ha a graduálmásoló nem maga volt egyben a könyvkötő is, akkor köttetnie kellett valahol. Minden nyomda, a Csepregen működő mellett is találhatott könyvkötő mestert. Egy efféle fóliáns csak bordázott, erős táblába fűzött állapotban lehetett tartós.

5. Javíthatott, alakithatott a meglévő graduálon az illően nagytekintélyű prédikátor. Ilyesmit aligha érezhetett saját kompetenciájába és authoritásába tartozónak az átlagos szép írású jegyző vagy deák. Tudós tekintélye néhol kántornak is lehetett, hisz képzettsége sokszor megegyezett a lelkészekével. Általában mégis csak prédikátorra, főként akadémiát járt és külföldi tudományos fokozattal rendelkező tiszteletes és tudós prédikátorra gondolhatunk, aki például átírt vagy fordított himnuszokat, mint Keserűi Dajka János az Öreg graduál elődjeként készült Gyulafehérvári graduálban. Geleji Katona István élőbeszéde és a graduál sajtóhibáinak javításhoz írt értekezése elárulja, hogy nyomdába adott kéziratot a szerkesztők irányításával leírták, de az Öreg graduál helyesírását nagyobb részben a nyomdász önkényének kell tulajdonítanunk, aki a korrektúrában is elmulasztotta az í-ző alakok és a szerkesztő püspök által kívánt egyéb hangzójelölések javítását.11 Czeglédy Sándor (vö. föntebb megnevezett tanulmányait) megfigyelése, hogy eleinte hűséggel másolta mintáját a leíró, de aztán egyre inkább saját szokása szerint írta a szava10 Minderre vö. Bogdán István: A magyarországi papíripar története (1530-1900), Akadémiai Kiadó, Budapest 1963, 252, 255, 265-266.

11 Lásd a részletekre Kurta József: Az Öreg graduál századai Erdélyben, Kolozsvári Protestáns Theológiai Intézet, Kolozsvár, 2002. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek, 8.)

Sárospataki Fizetik 79