Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Graduált rendelő levél (1650). Ordering a Gradual

Graduált rendelő levél(1650) egy ívvel kevesebb). A ketté (kettedrétbe) hajtott ívek 200 leveléből többnyire négyleveles füzeteket alkottak (ritkábban hatlevelest, szükség szerint, vagy félívet); a kéziratot tehát 384-400 pagina terjedelműre méretezte a megren­delő. (Négyrétbe hajtva, ha olyan kisebb méretű lett volna, mint a 40 Ráday graduál, kétszeres lett volna a lapszám, ám az öregbetűs írás hangoztatása miatt nem erre kell gondolnunk.) A lapok pontos mérete bizonytalanabb, mert az ilyen kötethez felhasznált papírívek általában 28 x 38 és 46 x 60 cm között mozogtak a fajtától függően (kancelláriaitól regálig lehetett valamelyik nagy­ság). Az egyes papírmalmok méretei is eltéréseket mutattak. ívenként csak 1— 2 cm eltéréssel száz íven a szöveg több száz sorral nőtt vagy csökkent. Nem tudjuk, honnan való és milyen fajta papírt használt Csepregi Mihály deák a graduál írásához.10 Megközelítőleg fele akkora lehetett így az új szertartáskönyv terjedelme, mint az Öreg graduálé, amelyet azonban nagy betűvel és széles margóval na­gyobb méretű papírfajtára nyomtattak. Lapszámra pedig megközelítette az új kéziratos graduál az egykori (csonkítatlan) Eperjesi graduál fele méretét. A kötet becsülhető mérete miatt is vélhetjük, amint erről előbb is volt szó, hogy a Csepregi graduál megnevezés nem azonosítható az Öreg graduál egyik példá­nyával. Hihetőbb, hogy 40 formátumú nyomtatott graduál-énekeskönyv volt, amelynek ünnepi és évközi anyagában is jóval szerényebb választékához má­soltatta le Lövei Vajda György a bővebb választékot. Legjobb tudása szerint kellett kötnie a másolónak a kéziratot. Az állandóan használt nagyobb kötet emberöltőnként kétszer is annyira megkopott, rongálódott, hogy javítást vagy teljesen új kötést igényelt. Ha a graduálmásoló nem maga volt egyben a könyvkötő is, akkor köttetnie kellett valahol. Minden nyomda, a Csepregen működő mellett is találhatott könyvkötő mestert. Egy efféle fóliáns csak bor­dázott, erős táblába fűzött állapotban lehetett tartós. 5. Javíthatott, alakithatott a meglévő graduálon az illően nagytekintélyű prédikátor. Ilyesmit aligha érezhetett saját kompetenciájába és authoritásába tartozónak az átlagos szép írású jegyző vagy deák. Tudós tekintélye néhol kán­tornak is lehetett, hisz képzettsége sokszor megegyezett a lelkészekével. Álta­lában mégis csak prédikátorra, főként akadémiát járt és külföldi tudományos fokozattal rendelkező tiszteletes és tudós prédikátorra gondolhatunk, aki pél­dául átírt vagy fordított himnuszokat, mint Keserűi Dajka János az Öreg graduál elődjeként készült Gyulafehérvári graduálban. Geleji Katona István élőbeszéde és a graduál sajtóhibáinak javításhoz írt értekezése elárulja, hogy nyomdába adott kéziratot a szerkesztők irányításával leírták, de az Öreg graduál helyesírását nagyobb részben a nyomdász önkényének kell tulajdoní­tanunk, aki a korrektúrában is elmulasztotta az í-ző alakok és a szerkesztő püspök által kívánt egyéb hangzójelölések javítását.11 Czeglédy Sándor (vö. föntebb megnevezett tanulmányait) megfigyelése, hogy eleinte hűséggel má­solta mintáját a leíró, de aztán egyre inkább saját szokása szerint írta a szava­10 Minderre vö. Bogdán István: A magyarországi papíripar története (1530-1900), Akadémiai Kiadó, Budapest 1963, 252, 255, 265-266. 11 Lásd a részletekre Kurta József: Az Öreg graduál századai Erdélyben, Kolozsvári Protestáns Theológiai Intézet, Kolozsvár, 2002. (Erdélyi Református Egyháztörténe­ti Füzetek, 8.) Sárospataki Fizetik 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom