Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 1. szám - INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉBŐL - Szatmári-Karmanoczki Emília: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai. Honorary Professors of the Sárospatak Reformed Theological Academy

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai

gálati helye, szeretett községe is elismerte és értékelte lelkipásztorának életét, szolgálatát, munkásságát: 1991-ben Megyaszó község díszpolgárává választották.

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanári címmel tüntette ki 1996. szeptember 27-én. Az előző napi tudományos ülésen Zombo- ri Gedő élete és irodalmi munkája címmel tartott előadást.

2000. december 27-én hunyt el, temetése 2001. január 3-án volt a megyaszói temetőben. Sírkövén - kívánsága szerint - a Jn 11,25 alapján az alábbi hitvallás olvasható: „

Jézus Krisztus a feltámadás és az élet’’.

Denke Gergely (1921, Dömsöd — 2003, Eger)

1921. december 7-én született a Pest megyei Dömsö- dön. Édesapja fiatalon elhunyt, özvegy édesanyja nevelte és tanította a falusi életben való helytállásra és az olvasás szeretetére.

Vasutas árva lévén Szegedre került, ahol jó hírű vasutas árvaház és kollégium működött. Gimnáziumi tanulmányait a szegedi piaristáknál végezte. Tanult még Békéscsabán, Kecskeméten és Budapesten.

Már gyermek- és fiatalkorában aktívan bekapcsolódott az egyházi életbe, a belmissziós egyesületek munkájába előbb a vasárnapi iskola, később a KIÉ és az SDG keretein belül. Nemzeti elkötelezettsége is a diákmozgalmakban és az azokhoz kötődő népi írók hatására erősödött meg. Jelen volt és felszólalt az 1943-as szárszói Magyar Élet táborban.

Két és fél évi katonáskodás, illetve nyugati hadifogság után térhetett haza. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetemen szabad bölcsészetet, majd történelmet és földrajzot tanult. 1951-ben - három héttel diplomája átvétele előtt - politikai okok (a Parasztszövetségben való részvétele, tisztsége) miatt kizárták az egyetemről. Ezután került a Budapesti Református Teológiai Akadémiára, ahol diplomát szerzett. Segédlelkészként szolgált négy városi gyülekezetben: Tatán, Hatvanban, Gyöngyösön és Egerben, majd 1962-től a Bükk és a Mátra közötti 50 település szórványainak gondozását végezte.

1.957-ben házasságot kötött a református lelkészcsaládból származó Virágh Máriával.

Vallástanárai hatására fordult érdeklődése az egyháztörténet irányába. Évtizedeken át részt vett az egyházkerület egyháztörténeti munkaközösségében, valamint a Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szekciójában. Kutatási területe elsősorban a 20. századi magyar egyháztörténelem, különösen a két világháború közti belmissziós és diákmozgalmak története érdekelte. Megírta az SDG történetét. Az újraalakult SDG tanácsadója, ill. vezetője lett. Ezek mellett a magyar református kollégiumok - kiemelten is a sárospataki iskola - történetét is kutatta. Nagy szeretettel fordult továbbá a határon túli magyar irodalom felé. Sorozatosan megjelenő cikkeiben hírt adott a szomszédos országokban élő írókról, költőkről, ezek megjelent írásairól. Fontosnak tartotta a