Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Sohajda Levente lános értelemben is „cselekvési programot” ad, és nem feledkezik meg113 az úgynevezett határesetek létezéséről. Kant tud arról, hogy a normatív modell épp az ilyen határesetek mérlegelésén áll vagy bukik. Az üzleti etika tárgyát nem az ideális, hanem a valóságos döntéshozók vizsgálatában definiálja, ezzel ismét alkalmat adva arra, hogy a teológia reflektáljon a „bűnös ember” és az ember „istenképűségének” horizontján. „Kurt Lewin megfogalmazta tudóstársai által sajnálatos módon azóta is figyelmen kívül hagyott ajánlását: végre kell hajtani ebben a tudományban is azt a fordulatot, amelyet a fizika akkor tett meg, amikor az Arisztotelész módján való gondolkodását felcserélte Galileo Galilei gondolkodásmódjára. Arisztotelész idejében egyfelől létezett Euklidész geometriája, amely egy ideális világ absztrakt leírása volt, másfelől Arisztotelész fizikája, amely a való világra olyan konkrétsággal vonatkozott, hogy benne más törvények vonatkoztak a keringő égitestekre, és mások a szabadesést végző földi testekre, s megint mások arra, amelyek könnyűségük folytán nem szabadon esnek, hanem csak libegnek a levegőben. Galileinél mármost a való világ mindeme jelenségeit ugyanaz a törvény írja le, amit az tesz lehetővé, hogy ez a törvény kellően absztrakt - ugyanakkor azért alkalmazható mégis a való világra, mert Galileinek egy módszertani-szemléletbeli találmánya ezt lehetővé teszi. A tömegpont fogalma ez a találmány. Vlagyimir Bibler nevezi kitűnő monográfiájában találmánynak, minthogy felfedezésnek nem mondható, tekintve, hogy felfedezésre váró tömegpont a való világban nem létezik. Ami valóságosan létezik, az a tömeg, s Galilei módszertani-szemléletbeli találmánya abban állt, hogy ezt összekapcsolta azzal az absztrakt idealizációval, amely a mindenféle valóságos kiterjedéstől elvonatkoztatott pont. Galilei úgy számolt a valóságos tömeggel, mintha a tér egyetlen pontjába volna összezsúfolva.”11“» Garai ebből kiindulva teszi fel a kérdést. „Feltalálhatunk-e esetleg a gazdasági etika, a felelős döntéshozatal területén ilyen tömegpontot, amely absztrakt módon határozza meg önmagához viszonyítva az egészet, avagy lehetséges-e „a tökéletesen absztrakt ideált összekapcsolni a tökéletesen konkrét valósággal?”113 A kérdés tehát számunkra sokkal inkább az argumentáció problémája, hogyan mutassuk be az általunk „ismert”, s a sokkal inkább bennünket ismerő Krisztust, mint a „felelős döntés” egyetlen zálogát a gazdasági etika területén? Arthur Rich nyomán természetesen az alapkérdés változatlan: Mi a gazdaság értelme?116 Mennyiben lehet, kell egy gazdaságnak a keresztyén etikai normák szerint működnie? Hogyan gondolkodhatunk a gazdaság szerepéről az egyház életére nézve, és miként vélekedjünk az egyházról a különböző gazdasági szerepvállalások között? Amikor keresztyén oldalról kutatjuk az „értelemre” található választ, gondolkodásunk irányát meghatározza egy általánosan figyelmen kívül hagyható, sőt irracionális tényező: az örökkévalóság távlata. Ebből az aspektusból érthető Vályi Nagy Ervin megfogalmazása a „nem olyan komoly” gondolatáról, amely épp a XXI. század „utolsó vérig” játszó Kö- zép-Kelet-Európájában nagyon fontos gondolat lehet. Ezen a horizonton nem 113 Lochman: im. “4 Garai, László: im "5 János prológusában a teológia nyelvén megteszi ezt. 116 Rich, Arthur: Wirtschaftsethik II., Gütersloher Verlaghaus Gerd Mohn, Gütersloh 1990. 21.0. 52 Siinispiiliiki Fi/t'lck
