Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök és Beöthy Ödön két leválváltása a vegyes házasságokról (1839). Two Exchanges of Letters between Bishop Ferenc Lajcsák and Ödön Beöthy about Mixed Marriages (1839)
Fazekas Csaba azon?.'! frigyet szemlélheti az egyház anyai örömmel, csupán arra nyújthatja?4 szentelő áldását, melyből a hitnek tiszta?6 megőrzésére, az igaz vallásnak?6 fentmaradására nézve jót reménylhet, ahol a vallásbéli különbség választófalat nem emel a házastársak között, szóval ahol tisztán mind a két fél katolikus. E lévén a pasztorálé világos elve, engemet kikerülhetetlenül érdekelt a szentelő áldásnak megtagadása.?? Mert hiszen az én házasságomban sincs?8 az áldást megnyerhető legfőbb?9 feltétel, a hitnek egysége, s a katolika anyaszentegyház eránti szeretet és buzgóság sem kötheti egybe szíveinket,73 74 * * * * 79 80 nőm evangelika lévén, közöttünk is választó falat emel a vallási különbség, és végre nőm részéről a katolika hitnek megőrzésére és fennmaradására nézve tőlem valami jót nem reménylhet sem méltóságod, sem a római egyház.81 Sőt, én magam is nagyméltóságod előtt sokkal rosszabb véleményben állok, mintsem hogy az igaz katolika vallásnak fennmaradására nézve82 83 84 * tőlem valami jót tudjon reményleni, mert bizonyosan fog emlékezni88 nagyméltóságod, midőn 1832- ben egy megyei gyűlés következtében engemet nem katolikusnak nyilvánított,fog emlékezni, hogy ateistának, s minden protestánsoknál rosszabbnak több alkalommal mondogatott,86 * s ily nyilvánításai által hívei sorából önmaga kizárt.86 így állván az előzmények, hogy a pásztoraiéban8? közönségesített áldás megtagadása88 engemet mégsem érdekelt légyen, ez logikám előtt megfoghatatlan. Az egyháznak azon elvéből, melyre megvallom, nagyméltóságod pasztoráléja tanított, először az én8° okosságom ezt következteti: sem nagyméltóságod, sem semmi pap megszentelő áldást a vegyes házasokra s közöttök reám is nem adhatott és nem adhat, hogy sem én, sem semminémű vegyes házasok azon megszentelő áldás elfogadhatóságával90 teljességgel nem bírunk. S midőn az az egyház elve ellen mégis reám adatott,91 92 bármint akarjam,02 egye73 F.: „hogy csak azon” 74 F.: „arra egyedül nyújthatja” ?s F.-nél hiányzó szó. ?6 F.: „az egyedül idvezítő vallásnak” ?? F.: „engemet a megszentelő áldás megtagadása kikerülhetetlenül érdekelt”; Sz.: „engem kikerülhetetlenül érdeklett a szentelt áldásnak megtagadása”. ?8 F.: „sincs meg” 79 F.-nél „hiányzó szó”. 80 F.: „össze szívünket”; Sz.: „egybe szíveinket”. 81 F.: „fennmaradására nézve jót csak ugyan nem reménylhet sem nagyméltóságod sem a római egyház”; Sz.: „fennmaradására nézve jót csakugyan nem remélhet sem nagyméltóságod, sem a római anyaszentegyház”. 82 F.: „fennmaradására és megőrzésére” 83 F.: „fog még kegyesen emlékezni” 84 F.-nél ez a tagmondat teljesen hiányzik! Sz.-nél: „1832. esztendőben egy megyei közgyűlés közönsége előtt engem nem aulikusnak [sic!] nyilvánított”. 83 F.: „több alkalomkor mondogatni méltóztatott” 86 F.: „sorából maga már kizárt” 8? F.: „ha ama nagyhírű pásztóráléban” 88 F.: „közönségessé tett áldásmegtagadás”; Sz.: „közönségesített áldásmegtagadás” 89 F.-nél eltérő a vessző használata: „tanított először, az én” 90 F.-nél zárójelben beszúrt szó: „(receptibilitas)” 91 Sz.: „S midőn az egyház áldása itten mégis rám adatott” 92 F.: „bármit akarjak”
