Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KONFERENCIA - A. Molnár Ferenc: A Biblia és anyanyelvünk (Tekintettel Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaira is). The Bible and our Mother Tongue With Respect to Albert Szenci Molnár's Psalm-translations, as well
A Biblia és anyanyelvűnk gyatkozott körére, s a múlthoz kötődő főleg protestáns hagyományú értelmiség és szépirodalom egy részére jellemző. A Bibliának a Károlyiék és a Káldi készítette, legelteijedtebb fordításait később nemcsak újították, javították, hanem különösen a XX. században a Szentírásnak több új teljes és részfordítása is született. Köztük evangélikus fordítások is és az Ószövetség zsidó átültetése. A katolikusok 1973-ban, a protestánsok 1975-ben adtak ki új, általánosan használt fordítást, amit a protestánsok 1990-ben, a katolikusok 2005-ben még javítottak. (A reformátusok azonban tovább használják a Károlyi-fordítás 1908-as revízióját is.) Ezenkívül a katolikusok a Szentírást a Neovulgata alapján is újrafordították, ami „A Kál- di-féle szentírásfordítás nyelvében megújítva, javítva a Neovulgata alapján” (Bp., 1997). Ezek az új fordítások a magyar nyelv szempontjából elsősorban úgy jelennek meg, mint a mai fordítástudomány és bibliatudomány által meghatározott feladat. A nagyobb hagyományú protestáns bibliafordításnak pedig az új átültetéskor (akárcsak az 1908-as Károlyi-revíziónak) az is az egyik szempontja volt, hogy ott, ahol a korábbi, Károlyi-féle szöveg már beépült a nyelvhasználatba, megszokottá vált, lehetőleg ne, vagy kevéssé változtassanak rajta. Az új fordítások fő célja mindazonáltal az volt, hogy az archaizmusokat kiküszöböljék, mai magyar nyelven szóljanak, s a Bibliát nyelvileg is közelebb hozzák az azt nem, vagy kevésbé ismerőkhöz, az ifjúsághoz. Az, hogy szorosabban vett nyelvi hatásuk lesz-e, majd csak a jövőben mutatható ki. Ma a Biblia, a zsoltárparafrázisok olvasottsága, ismertsége és nyelvi szerepe a korábbi évszázadokhoz képest Európában, nálunk is visszaszorult, bár az utóbbi években vannak ezzel ellentétes jelek is. Az európai-típusú, (zsidó)-keresztény hagyományokra épülő, azt magukévá tevő, illetve befogadó kultúrákban azonban a Biblia így is a könyvek könyve, s a jelentősége egyedülálló. A Biblia, amellett, hogy vallási alapmű, vezérfonal, kultúránknak a legfontosabb alapja. A magyar nyelv előző ezeregyszáz évében is folyamatosan jelen volt, s mai anyanyelvűnkben szintén él és hat. Szakirodalom Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. Második kötet. Budapest, 1889. 527Benkő, Loránd (Herausgeber): Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Band I—II. Budapest, 1993,1994. Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai. Budapest, 1982. CsŰRY Bálint: Károlyi Gáspár bibliafordításának nyelvi hatásához. Magyar Nyelv 1940: 238-248. Lőrincze Lajos: Legyen világosabb. Új Tükör. 1977. dec. 25., 28.1. Madas Edit: Középkori bibliafordításaink. Iskolakultúra 1998/1: 48-54. Miskolci Csulyak István: Prédikáció Nagyságos Rákóczi Zsigmond temetésén. Miskolc - Debrecen, 2008. (A kötet Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem halálának 400. évfordulóján jelent meg. Szerk. Dienes Dénes.) A. Molnár Ferenc: A Biblia és a magyar nyelv. In: Uő.: Anyanyelv, vallás, műSárospalaki Füzetek 63
