Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Keresztes Hajnalka: A "Kulcsok hatalma" Kálvin János tanításában
A „kulcsok hatalma” Kálvin tanításában Sőt Kálvin hangsúlyozza azt is, hogy a kulcsok hatalma nem illeti meg azokat, akik nem nyertek Szentlelket. A méltóság illetve méltatlanság kérdéséről is szól: sem megkötni, sem feloldani nem lehet mást, csak azt, aki méltó arra, hogy megkössék vagy feloldoztassék. Aki pedig feloldoz, az vajon jó sáfára-e a kulcsoknak? Mert ha rossz sáfár, akkor adhat-e mást, mint érvénytelen feloldozást? „Isten minden törvényesen elhívott szolgája megkapta és használja is a kulcsokat, illetve a kulcsok hatalmát, amikor az evangéliumot hirdeti, azaz a gondjaira bízott népet tanítja, buzdítja, vigasztalja, feddi és fegyelmezi.”18 Mert így nyitják meg a mennyeknek országát az engedelmesek előtt, és zárják el az engedetlenek előtt. Akkor forgatják a kulcsokat, amikor bűnbánatra intenek, az Istennel való megbékélés követségében járnak. A pap nem is annyira megbocsátja a bűnöket, mint inkább kihirdeti és kijelenti, hogy meg vannak bocsátva. Ezzel a gondolattal egyezően a Második Helvét Hitvallás ezt írja: „Hogyan oldoznak fel a lelkipásztorok? Tehát akkor ol- dozzák fel helyesen és hathatósan a bűnöket a lelkipásztorok, ha hirdetik a Krisztus evangéliumát és benne a bűnök bocsánatát.”1? Amikor a református lelkipásztor a gyülekezet bűnvallása és hitvallása, valamint fogadalma után a bűnbocsánatot hirdeti, mielőtt az úrvacsorái szent jegyeket kiosztaná, hasonló történik. A lelkipásztor így oldozza fel a bűnét megvalló gyülekezet tagjait: „Most azért én, mint az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak méltatlan bár, de hivatalos szolgája, hirdetem tinéktek a ti bűneitek bocsánatát és az örök életet, amelyet megád a mi Urunk Istenünk, ingyen való kegyelméből az ő szent Fiáért mindnyájunknak.”20 Az új Istentiszteleti rendtartásból21 hiányzik a „méltatlan bár” kifejezés. Talán, mert félreértésre ad okot, mivel mintegy azt sugallja, hogy mintha a lelkipásztor méltatlanná vált volna, ahogyan fentebb Kálvin említést tesz méltatlan szolgákról. Véleményem szerint a régi úrvacsorái liturgiában elhangzó „méltatlan” bár a szolgálatra való kiválasztás érdemeken felül való voltára, az isteni kegyelem megnyilvánulására utal. „Nem mintha önmagunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.” /2Kor 3,4/ Kálvin hibául rója fel Róma teológusainak, hogy megkülönböztetést tesznek bűn és bűn között. Némely bűnök megbocsáthatóak, mások halálosak. Amikor ezt az osztályozást teszik, nem a Szentlélek ellen való bűnre gondolnak, /Mt 12,31-32/ amely nem bocsáttatik meg. A bűnökért megfizetni az ő álláspontjuk szerint sok eszköz áll rendelkezésre: könnyek, böjtölések, áldozatok. Ezen a ponton egy új fogalom lép be: az elégtétel. A bűnök megkülönböztetése eredményeképpen a halálos bűnökért súlyosabb elégtétellel tartozunk, a megbocsátható bűnök könnyebb eszközökkel is orvosolhatók, mint pl. az Úri imádság vagy a szenteltvíz. Reformátorunk a figyelmet a Szentírásra irányítja, amely mindig Krisztusnak egyedüli elégtételéhez vezet vissza. /íPét 2,24; Róm 8,3/ 18 Második Helvét Hitvallás XIV. fejezet Bp. 1981.146.p. i. m. 148.p. 20 Isteniszteleti Rendtartás 1930. 21 Istentiszteleti Rendtartás Bp. 1985.
