Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén - a jelenlegi kutatás és irodalom tükrében
A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén Ezek a kérdésfeltevések, illetve válaszadási lehetőségek már önmagukban is tükrözik a II. világháború után végbement társadalmi változásokat, a megváltozott világnézeti, ideológiai viszonyokat, valamint az egyháznak a fennálló rendszer által megállapított szerepében bekövetkezett változásokat. A választható válaszok leszűkítik, illetve előlátják az egyház és vallás értelmezését, keveset törődve az egyház és a vallásos ember önértelmezésével. További kételyeket ébreszt e felmérések kapcsán, hogy a vallásosság felvállalása nem volt semleges hatású, hiszen a vallásgyakorlásnak akár csak a kérdezőbiztossal szembeni felvállalása konkrét hátrányos következményekkel járhatott a válaszadó tanulmányai vagy szakmai előmenetele tekintetében.4 5 A magyar vallásszociológia legfontosabb kérdésfeltevései és kutatási eredményei a rendszerváltás utáni években születtek, amikorra igen szerteágazóvá vált ez a kutatási téma.s A felmérések körében mérföldkőnek számított az a KSH megbízásából készített kutatás, mely Harcsa István és Tomka Miklós vezetésével készült 1992-93-ban. Ez a rétegződés- és mobilitás vizsgálat fókuszba helyezte „a felekezeti hovatartozás vándorlásra való hatását, házasságon belül való megjelenését, a családi háttér iskolázottságra való hatását, valamint a vallásgyakorlás és a társadalmi mobilitás kapcsolatát vizsgálták”.6 * A rendszer- váltás után ez volt az első olyan átfogó, széleskörű vizsgálat, amelyből hiteles adatokat nyerhettek a kutatók, és akár a hivatalos szervek is a felekezeti megoszlásról, vallásgyakorlásról, ezek változásairól, valamint a változást befolyásoló tényezőkről.z A teljes társadalomra kiszélesítette az információszerzést az a felekezeti hovatartozással kapcsolatos kérdés, mely része volt a 2001-es nép- számlálásnak. Bár nem volt kötelező a válaszadás, az összeírtak kilenctizedé - több mint 9 millió személy - érdemben felelt a kérdésre: 74% (7 millió 600 ezer fő) megjelölt valamilyen egyházat, felekezetet, további 15% pedig egyházhoz, felekezethez nem tartozónak vallotta magát. Ennek jelentőségét tovább növeli, hogy 1949 óta ez az első átfogó adat a magyar társadalom felekezeti megoszlásáról. Eltérés volt azonban a korábbi népszámlálásokhoz képest abban, hogy ezúttal egyetlen vallás neve sem szerepelt előnyomtatott válaszlehetőségként,8 és a kérdés nem hivatalos, dokumentálható felekezeti hovatartozásra, hanem a válaszadó önbesorolására vonatkozott.’ 4 Rosta Gergely: „A magyarországi vallási változás életkori aspektusai”, in: Úton - Tanulmányok Tomka Miklós tiszteletére. Hegedűs Rita-Révay Edit (szerk.). Szeged, 2007. 298. 5 A vallásszociológiával foglalkozó kutatók, egyetemi műhelyek és intézetek rövid ismertetését lásd MTA-PTI Szakmai beszámoló, 2008. január, 28-31. 6 MTA-PTI Szakmai beszámoló, 33. 7Uo. 8 5. Vallás, felekezet. uo. ’ Népszámlálás 2001. Központi Statisztikai Hivatal, 26. kötet: A népesség adatai kiemelt vallások, felekezetek szerint. „Bevezető'”.
