Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - J. D. G. Dunn: Mi az Újszövetség teológiája?
Mi az Újszövetség teológiája? désekkel foglalkozzanak, és lehetőség szerint megtanulják, hogyan kell hasonló vagy ekvivalens kérdéseket tárgyalni a huszonegyedik században. Megtanulják, hogyan kell a teologizálás folyamában úszni, mely az Újszövetségből, (és azon keresztül) mind a mai napig árad. 6. Pál a legkiválóbb újszövetségi teológus Mindaz, amiről szó volt, remekül kipróbálható Pál teológiáján. Nem szükséges bővebben kifejtenem azt, ahogyan Pál a kontinuitás/diszkontinuitás problémáit vele született judaizmusával együtt felveti, vagy azt, hogy olyan sok minden, amit ír, az olvasó judaizmus jellegzetességére vonatkozó ismeretétől függ, és számunkra csak a poszt-bibliai zsidó írásokból hozzáférhető, vagy az egység és sokféleség kérdése Pál írásain belül. Ezen szempontok mindegyikét kiválóan szemléltetjük, és világosabbá is válnak, amikor az egyes témák vizsgálatára térünk a 3- 6. fejezetben. Itt az újszövetségi teológiával kapcsolatban azt szeretném hangsúlyozni, hogy teologizálás, és pontosan Pál az, aki lehetővé teszi számunkra, hogy a legvilágosabban lássuk, hogy az újszövetségi teológia élő és mozgásban van. Mivel Pál sok levelet szerzett, melyek még mindig a birtokunkban vannak, J. B. Lightfoot nagy tizenkilencedik századi kommentárjai óta általános gyakorlattá vált, hogy minden egyes levelet abba a történeti kontextusba helyezzük, amikor keletkezett és elfogadása történt, ami nem más, mint a levelek alkalmi karakterének elfogadása. Magától értetődő tehát, hogy amikor valaki ezekkel a levelekkel foglalkozik, akkor rögtön kiderül, hogy egy nagyszerű teológiai látásmóddal van dolgunk, mely egy sor különböző kérdést és helyzetet ölel fel. Mivel a kérdések és helyzetek különbözőek voltak, Pál teológiai válasza, azaz Pál teológiája is különböző volt, és most is az. Csak abban az esetben találkozunk a tartalom és hangsúly variációinak problémáival, nevezetesen következetlenségekkel és ellentmondásokkal, amikor a szövegeket elvonatkoztatjuk azoktól a sajátságoktól, melyek kezdeti elrendezésüket és fogadtatásukat jellemezted Ahogy a szövegvariánsokkal és a háromszor elmondott jézusi hagyománnyal kapcsolatban is (Mát/Márk/Lukács), ugyanúgy ezekben a változatokban is az élő teológia megnyilvánulását kell látnunk, és nem szabad a leveleket úgy kezelni, mint oly sok tetemet, amit boncolásra készítettek elő a patológiai laboratóriumban. Pál teológiája eme élő jellegének elismerése az volt, hogy a páli levelek teológiájával kapcsolatos, eg}7 évtizedig tartó szeminárium több munkatársa a Society of Biblical Literature évi találkozóin arra lett figyelmes, hogy Pál teológiája helyett elkezdett Pál teologizálásáról beszélni. Pál levelei tehát mozgásban levő teológiát, élő teológiát, teologizálást mutatnak. Azon a szemináriumon egy lényeges nézeteltérés is a felszínre került, amit soha nem is oldottak meg, vagy inkább nem volt olyan határozat, mely széleskörű konszenzust eredményezett volna. A már említett véleménykülönbség azzal kapcsolatban alakult ki, hogy a ma megírt „Pál teológiája” valóban 9 9 Räisänen, Pál és a törvény című műve (Tübingen, 1983) figyelemre méltó példája annak a kritikának, mely kudarcot vall, mivel individuálisan és atomisztikusan kezeli a szövegeket, ahelyett hogy arra törekedne, hogy a különös érvek áradatában és a különös helyzetek kontextusában értelmezze. 135
