Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - J. D. G. Dunn: Mi az Újszövetség teológiája?
J. D. G. Dunn ami akkor vált elismertté, amikor a dokumentumok kanonikus státuszát jóváhagyták, pontosabban megerősítették. 4. Teológia vagy teológiák Ha az újszövetségi bibliai teológia számára problémát jelent az Újszövetség és a Biblia kapcsolata, akkor maga az Újszövetség is gondot okoz. Az, hogy az Újszövetségről és újszövetségi teológiáról úgy beszélünk, mintha mindegyik önálló, egységes képződmény volna, több kérdést vet fel. Az egyiket az jelzi, hogy az első századi biblia (bibiion) fogalma soha nem vonatkozik teljes egészében arra, amit ma Bibliának neveznének, sem a Héber Bibliára vagy a LXX-re. Amikor a szent iratokkal kapcsolatban kerül említésre, akkor mindig egy konkrét írást jelöl: egy Tóra tekercset, valamelyik próféta egyik tekercsét (Luk 4,17. 20.), vagy egy apokaliptikus tekercset, továbbá János evangéliumára is használatos (János 20,30). Amikor tehát a Bibliáról beszélünk, nem egy olyan egységes látásmódot erőltetünk, amely meglehetősen ismeretlen az újszövetségi írók számára? Ehhez hasonlóan amikor „az Újszövetségről” beszélünk, megvan a veszélye annak, hogy arra utalunk, bármilyen kérdéssel kapcsolatosan létezik „az” újszövetségi nézet: az újszövetségi hit Jézusra vonatkozóan, az újszövetségi állásfoglalás a nők hivatását illetően és így tovább. Ezzel szemben az újszövetségi bibliai teológia egyik fő célja, hogy hagyja, hogy mindegyik újszövetségi író a saját véleményét szólja. Tekintve, hogy az újszövetségi írók többsége csak egyetlen könyvet írt, nem kellene nekünk olyan teológiai állásfoglalásról beszélni, mely csak egyike azoknak a tanításoknak, melyeket az Újszövetségben olvasunk? Ugyanez a kérdés merül fel azzal kapcsolatban is, hogy beszélhetünk-e Pál teológiájáról, hiszen tizenhárom különböző levelet tulajdonítunk neki. Nem csupán arról van szó, hogy ezek közül a levelek közül többről gondolják azt sokan, hogy valaki más írta és nem Pál, mely esetben felvetődik, hogy melyik levelet használhatjuk fel arra, hogy összeállítsuk az ő teológiáját, hanem arról is, hogy leveleinek legnagyobb része epizódszerűen, konkrét gyülekezeteknek íródott, és sajátos kérdésekkel foglalkozik. Könnyen következtethetünk-e egy olyan teológiára, amelyet Pál tartogatott volna az agyában ezektől a levelektől függetlenül egy olyan ciszternához hasonlóan, mely mindent azért tart meg, hogy aztán sajátos leveleket írjon? Vagy kizárólag az egyes levelek teológiájára kellene összpontosítanunk? Ami igaz arra, aki számos olyan dokumentumot írt, mely most a mi Újszövetségünk része, az még erőteljesebben vonatkozik az újszövetségi írókra összességében és egyen egyenként. Valójában egyénileg szólaltatják meg hangjukat vagy egymást kiegészítve, mely hangok egyetlen újszövetségi tanítássá ötvözhetőlc? Vagy csupán mindig arra számíthatunk, hogy megírjuk az Újszövetség teológiáit (többes szám), vagyis a különböző újszövetségi dokumentumokét? Következésképpen az újszövetségi bibliai teológusnak óriási felelőssége van a tekintetben, hogy megértesse az Újszövetségben rejlő sokféleséget. Ez olyan felelősség, amely alól egyetlen bibliai teológus sem bújhat ki. A másik megoldás az lehetne, hogy redukáljuk az újszövetségi bibliai teológiát a legnagyobb közös nevezőre, melyben mindegyik megegyezik, vagy minden kritiká128 Siíl(I.V|)i)litkÍ 1’íi/i‘ll‘k
