Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére
Szatmári-Karmanoczki Emília protestánsok szempontjából - döntött így II. József, miszerint az iskolaügy (is) az uralkodó hatáskörébe kell, hogy tartozzon. AII. József idején biztosított vallásszabadság óriási változásokat eredményezett, azonban volt egy nagyon komoly hiányossága. Láttuk, hogy az új viszonyok sem tettek egyenló'ségjelet a katolikus és a protestáns egyházak jogai és lehetó'ségei közé, ám a protestánsok problémája még ettől is nagyobb volt, mégpedig az, hogy továbbra is csupán kegyelmi aktus volt a vallásszabadság, és nem az egykori alkotmányos jogok helyreállítása. Királyi rendeletek mondták ki, de törvény nem garantálta azt. II. Lipót még toleránsabb, még higgadtabb egyházpolitikát folytatott. Az 1790-91. évi budai országgyűlésen megalkotott XXVI. te. végre törvényes és alkotmányos alapokra helyezte vissza a magyarországi protestáns egyházak vallásszabadságát, megszüntette a sérelmes állapotok jelentős részét: az 1606- os bécsi és az 1647-es linzi békében biztosított vallásszabadságot teljes mértékben helyreállította. Eltörölte az 1647 utáni vallási törvények és rendeletek érvényét, minden protestánsnak biztosította a szabad és nyilvános vallásgyakorlatot, visszaállította a két protestáns egyház teljes önkormányzatát, megszüntette a katolikus püspöki és főesperesi joghatóságot a protestáns lelkészek felett, és úgy rendelkezett, hogy a protestánsok kizárólag saját elöljáróik irányítása és ellenőrzése alatt állnak, valamint engedélyezte számukra zsinatok tartását is - igaz, király biztos jelenlétében. Kimondta a protestánsok és a katolikusok egyenlő hivatalképességét, eltörölte a decretalis esküt. A protestáns házassági ügyeket saját egyházi bíróság elé utalta, az egyházi javak birtoklását a status quo alapján határozta meg, aki pedig egy templom birtoklását meg akarta változtatni, azt 600 forintos pénzbüntetésre ítélte a törvény. Nem tett különbséget a templom-, a toronyépítés, a haranghasználat, az iskolák alapítása, a temetőhasználat terén a felekezetek között. Engedélyezte a peregrinációt és az alapítványok szabad kezelését. Egyes kérdésekben azonban továbbra is megmaradt a régi „uralkodó vallás”, a katolikus egyház kiváltsága, hatalmi helyzete. Vegyes házasságokat továbbra is csak katolikus pap előtt lehetett kötni, ami ezután is lehetővé tette számukra a reverzális kivételét a protestáns féltől. Bár a Türelmi Rendelet külön kitért a vegyes házasságokban született gyermekek vallására, könnyen ki lehetett játszani, amikor úgy rendelkezett, hogy a protestáns apa fiúgyermekei „atyjok vallását követhessék”83. A vegyesházasságok bírósági ügyei továbbra is katolikus egyházi bíróság alá tartoztak. Szabad áttérést engedélyezett ugyan a protestáns egyházakba, de az áttérni szándékozót hat heti katolikus hitoktatásra kötelezte, amit a katolikus egyház adminisztratív módszerekkel több hónapra is igyekezett kinyújtani. Ugyancsak az egyenlőtlenséget demonstrálja az a paragrafus is, ami nem engedte meg a protestánsoknak, hogy katolikus ünnepeken dolgozzanak, hanem nyilvános pihenőt kellett tartaniuk. Az udvar egyházpolitikájának ilyen lényeges fordulata, reformjai mellett nagy változások érlelődtek az egyházban is. Két lényeges kérdésről folyt a vita az egyházon belül: az egyik az egyházi és a világi elem hatalmi helyzetének 83 Szádeczky Béla i.m. 6. p.
