Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére
A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére datos politika, mely németesíteni és katalizálni akarta az országot, s melynek következtében a Magyar Királyság úgy vált soknemzetiségű országgá, hogy a magyarok aránya 50% alá esett. A 18. században betelepített és/vagy bevándorolt nemzetiségek nem asszimilálódtak, hanem megőrizték anyagi-szellemi kultúrájukat, és szétszórva, máskor meg tömbökben éltek Magyarország - elsősorban - peremterületein, de egyes etnikumok az ország középső részein is. A békekorszak és a telepítések is a mezőgazdasági termelés fellendülését eredményezték. Mária Terézia (1740-1780) 1754-ben kiadott vámrendeletével egységes piaccá akarta szervezni birodalmát. Magyarországon a mezőgazdaság, az örökös tartományokban az ipari termelést fejlesztette központi eszközökkel. Sok kritikát kapott ez a rendelet, hogy akadályozza a magyar ipart, ezáltal a gazdasági fejlődést, míg a kevésbé hatékony és feudális keretek között működő mezőgazdaságot megerősíti. Tény, hogy Magyarország természeti adottságai kiválóak a mezőgazdaság számára. Tény, hogy a vámrendszer alárendelt agrárországként kezelte Magyarországot, melynek feladata volt nyersanyaggal és élelemmel ellátni az örökös tartományokat. De tény az is, hogy Magyarország a 18. század elején sem állt azonos gazdasági szinten a Habsburg Birodalom nyugati részeivel. Magyarország az 1754-es rendelet előtt is agrártermékeket: élőállatot, bort, gabonát exportált, és akkor is főleg iparcikkeket importált. A hétéves háború után, 1763-tól a királynő egyes iparágakat tolerált, sőt, ösztönzött is Magyarországon: lassan növekedni kezdett a manufaktúrák száma. A jozefinizmus egy évtizede (1780-1790) bizonyos értelemben új kormányzati modellt és új korszakot jelentett Magyarország számára, amely az országra, a magyar nemzetre nézve szintén hol kedvező, hol kedvezőtlen reformokat hozott - de legalább minden esetben következetesen a felvilágosodás szellemében. II. Lipót (1790-1792) rövid uralkodása alatt folytatódtak a megkezdett változások. Utolsóként a században I. Ferenc (1792-1835) foglalta el a trónt, akinek hatalomra kerülésével ismét újabb politikai fordulat következett. Magyarország 18. századi történetét sokan sokféleképpen értékelték. Egyesek egyértelműen hanyatlással, „nemzetietlenedéssel”, gyarmati helyzetbe süllyedéssel jellemezték ezt az évszázadot, és írtak az uralkodók abszolutista módszereiről, a rendeleti úton való kormányzásról, a magyar országgyűlés több évtizedes mellőzéséről, az elnémetesítésről, az ipar mesterséges háttérbe szorításáról, a vallásszabadság drasztikus korlátozásáról, az udvar adópolitikájáról. Mások felemelkedésről, belső békéről, törvényességről, mezőgazdasági konjunktúráról beszélnek, hiszen a szétszakadt, rommá lett ország fokozatosan felemelkedhetett, regenerálódhatott. Magyarország a török megszállás ellenére is megmaradt az európai kultúra részének, miközben nem lett szolgája a Habsburg Birodalomnak sem, akitől segítséget kapott a török ellen, hanem valamelyest megőrizte a maga különállását és sajátos normáit. Sok aspektusból lehet és kell is vizsgálni Magyarország 18. századi történelmét, és más-más értékeléshez jutunk. Jelen dolgozat témája szerint egyet-
