Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 1. szám - KONFERENCIA - Petrőczi Éva: Margaret Winthrop, Új-Anglia "Lorántffy Zsuzsannája" Margaret Winthrop, New England's "Lorántffy Zsuzsanna"

Margaret Winthrop, Új-Anglia „Lorántffy Zsuzsannája" va nyilvánulnak meg. Ugyancsak ismerősen csengenek az áldást-egészséget kívánó levélkezdő és berekesztő formulák is, továbbá a feleséghez való mély­séges szeretet és ragaszkodás. Ha arra gondolunk, hogy ugyanez a férfi, ugyanez a férj és apa milyen kíméletlenül üldözte a bábaasszonyból lett ama­tőr teológust, vagy inkább prófétanőt, Anne Hutchinsont, akinek fő bűne az volt, hogy összejöveteleket rendezett nők számára, akikkel megvitatta, olykor bírálta is a lelkészek igehirdetői teljesítményét, akkor eltöprenghetünk magán- és közszereplési gesztusainak, tetteinek különbözőségén. A Massachusettsből száműzött Hutchinsont kiközösítették, így elvándorolt Rhode Islanre, majd kereskedő férjével és 14 gyermekével együtt az indiánok lemészárolták. Elül- dözésében, kiközösítésében Winthropnak hangsúlyos szerepe volt. 8 9 Margaret Winthrop puritán nagyasszonyi érdemeit még fokozottabban megbecsüljük, ha a „Hutchinson-ügy” (mint férje működésének egyik árnyol­dala!) mellett tudomásunk van arról is, hogy a Massachusetts államot „hegyen épült várossá”, „mennyei Jeruzsálemmé” alakítani szándékozó kormányzó mi­lyen merev álláspontot képviselt többek között a karácsony megünneplésének kérdésében. Ugyanis az ő kormányzósága idején is érvényben maradt, sőt, egészen 1681-ig, az az 1659-es, a Massachusettsi Bíróság által hozott törvény, amely tiltotta a karácsony megünneplését, s a törvényszegőkre 5 shilling bün­tetést rótt ki.? Hogy ez a karácsonyozási dilemma mennyire nem volt mellékes kérdés, s mennyire jellemezte az új-angliai teokrata arisztokráciát, arról töb­bek között Stephen Nissenbaum kiváló könyve, a „Harc a karácsonyért” ta­núskodik.10 Arra nézve pedig, hogy Margaret Winthrop még puritán mértékkel mérve is milyen hosszútűrő és békességes asszony volt, ékes, bár közvetett bizonyí­tékot szolgáltatnak mostohamenyének, Elizabeth Reade Winthropnak, az if­jabb John Winthrop feleségének feljegyzett megnyilvánulásai és fennmaradt levelei. Az ifjabb John éppen Margaret asszony és további családtagok táma­szaként érkezett Massachusettsbe 1631 októberében, s már az év decemberé­ben jelentős hivatalt kapott. 1633-ban egy települést hozott létre, Ipswichben. Felesége és kislánya itt halt meg 1634 nyarán. Ekkor az ifjabb Winthrop Angli­ába hazatérvén ismerte meg Elizabeth Reade-et. Ő már korántsem volt olyan asszonyember-felettien fegyelmezett, mint féijének mostohaanyja. Egy 1642- es keltezésű levelében például azt írta az Újvilágba visszatért férjének, hogy a nyilvánosság előtt még képes elviselni párja távollétét, azonban, amikor magá­ra marad, akkor bizony sír és hazatérésére áhítozik. Az, hogy Elizabeth ilyen „fegyelmezetlen volt mostohaanyósához képest, nem egyszerűen generációs különbség. Érzelmeinek nyíltabb és hevesebb kimutatása abból is származott, hogy férje, az ifjabbik John is gyakran lázadozott apja túlhajtott kegyessége és küldetéstudata ellen. John junior ezért is hagyott fel a számára embertelen tö­kéletességet, önelfojtást jelentő közhivatalnoki, gyarmati vezetői munkával; 8 Anne Hutchinson ügyét tárgyalja többek között. Kretzoi Miklósné, Az amerikai iro­dalom kezdetei, 1607-1750, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976, 46,52,96, 379. 9 Ward, Doug, Cotton Mather’s Dilemma: Christmas in Puritan New England, http://www.unitychrist.com/history/print/cotton.htm 10 Issenbaum, Stephen, The Battle for Christmas, Alfred A. Knopf, New York, 1996.

Next

/
Oldalképek
Tartalom