Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Az énekíró Beregszászi Pál (1751-182)

Az énekíró Beregszászi Pál (1 7 5 1 — 1 8 2 9)

gyümölcseként egy értekezése se jelent volna meg. A gimnáziumból és teológiai karból álló akadémián a 18. század második felében is főként teológiai és humán tárgyakat oktattak. 1782-ben, éppen Beregszászi Pál beiratkozása táján, Medizinisch Chirurgische Institut alakult meg Zürichben, azaz természet- tudományi oktatás is folyt. A hagyományos svájci ortodoxia, pietizmus és a francia felvilágosodás eszméi egymásnak feszültek. Énekszerzőnk Paullus Berekszászi néven 1782. augusztus 24-én iratkozott be az akadémiára (Hohe Schule Zürich), és 1784. április 15-én távozott.10

Teológiai meggyőződését, vallásossága típusát, a svájci »eszes ortodoxia« avagy a pietizmus és a felvilágosodás teológiai követését csak megjelent vagy kiadatlan munkáiban követhetnénk nyomon. Valamint könyvtára, külföldön vásárolt könyvei ismeretében. Ezek hiányában nem mondhatjuk meg közelebbről, hogy milyen hatások érték, mely irányzatoknak volt vagy lehetett követője. Kazinczy századában pataki diákként aligha maradt teljesen érintetlen a zürichi iskola, például S. Gessner (1730—1788) idilljei, vagy kortársa, J. H. Pestalozzi (1746—1827) nézeteitől; nem szólva J. J. Bodmer (1698—1783) és a hasonló tekintélyek esetleges követéséről. Zwingli városának 18. századi hatása, ahol például Maróthi György is kezdte peregrinációját, illetve Tsétsi János meg Szombathi János is megfordult, nincs részletesen feltárva. Beregszászinak kéziratban maradt műve sem ismeretes. Illő tehát, hogy áttekintsük legalább megmaradt énekeit, mint a 19. század eleji énekeskönyvi és liturgikus reformtörekvések jellemző termékét.

Kálmán Farkas11 szerint öt éneket szerzett a Benedek Mihály szerkesztette (1806-os) énekeskönyvbe. Ezt írta róla (részben Tóth Ferenc nyomán) idősb Révész Imre is.12 Ezek az énekek (vagy egyik részük, vagy mind) Fonyban születhettek. „A régi énekeskönyv sok énekét szerezte”, jegyezte meg Benke Imre, de a sok közül egyet sem nevezett meg. Ha ennek az állításnak van valami hiteles alapja, akkor azt jelenheti, hogy egyes énekeket ő is igazított, azaz átdolgozott, illetve maradtak kéziratban az énekeskönyvben megjelentek mellett is énekei. Benke Imre a „mostani” (tehát az 1921-es) énekeskönyvből említett meg két sorszámot (246 és 257), ezek alább következnek, 1806-os sorszámaik: 181. és 216. Tévesen ő is a 18. századi Beregszászi Pálnak tulajdonítja a 17. század végén megjelent históriás éneket (Keserves sírással zokogó história. Lőcse, 1796), feltehetően azért, mert az a lőcsei kiadás, amelyet hivatkozásból ismert, bereti lelkészkedése idejére esett volna. Az is kétséges, hogy volt a históriának ilyen kiadása (tudniillik bibliográfiailag ismeretlen), és nem közönsé10 Album in Tigurina schola studentium. Statsarchiv des Kantons Zürich, [349]. Közli adatait Hegyi Ádám: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon 1526—1788 (1798). Bp. 2003. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 6.)

11 Éneklő kar avagy azoknak a tudósoknak és sz(ent) poétáknak életrajza, akik által a magyarországi reformátusok most használatban levő „énekes könyvében” foglalt énekek szereszttettek [!]. Bp. 1880. Nyomatta Hornyánszky Viktor.

12 A magyarországi ref. egyház közönséges énekes könyvéről, az énekek szerzőinek névsorával. Történelmi közlemények. Debreczen, 1866, Nyomatott a Város nyomdájában.

Sárospataki Filzolck 83