Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Erik Alexander de Boer: A prófétálás, a nyelveken szólás és a magyarázás ajándéka - Igehirdetés és készülés a genfi Lelkipásztori Társaságban
A prófétálás, a nyelveken szólás és a magyarázás ajándéka „Ahogyan Isten adta neki azokat hirdetésre”: az igehirdetés jellemzője az, hogy Isten ajándéka az idő egy pontjában és konkrét embereknek. A prófétálás a Lélek ajándéka, mely nem annyira az igehirdetőnek, mint inkább az egyháznak adatik. Az igehirdetés prófétálás, mert az emberek hallják, amint az írásokat magyarázzák, igazítják a jelenhez és személyükhöz. 5. Az igehirdetés mint prófétálás A bibliatanulmányozások különböző formái, az eredeti Prophezei-tói kezdve egészen a puritán „prófétálásokig” eredetileg a következő kategóriákba sorolhatók: tudományos, lelkipásztori és demokratikus.2? A zürichi Prophezei a legjobb példa a bibliatanulmányozás tudományos formájára, mint ami az Ige szolgálatára felkészítő iskola. A demokratikus formát a francia Jean de Morély támogatta azzal a céllal, hogy a laikusok is részt vegyenek a Szentírásról szóló értekezésben. A puritán prófétálások erre a modellre példák. A kettő között helyezkedik el a lelkipásztori forma, mint a genfi congrégationok, ahol a laikusok ugyan részt vehettek, de csak hallgathattak vagy kérdést tehettek föl. Hogyan kell értenünk azt, hogy a genfiek számára az igehirdetés és a prófétálás szinonimáknak tűntek? Van-e abban valami különös, hogy Kálvin igehirdetőként vagy igemagyarázóként az ószövetségi prófétákkal azonosulhatott? Túlzás volt-e Zwinglinek az a magatartása, hogy prófétának tartotta saját magát?* 28 Először is az eredeti nyelveken megszólaló Szentírásra, illetve a nyelveknek kincset érő ismeretére úgy tekintettek, mint Isten legnagyobb adományára az Ő egyházának. Másodszor: a Szentlélekről azt tartották, hogy Ő cselekszik a Szentírás magyarázatában és prédikálásában. Harmadszor: a „lelkipásztori” jelzőt úgy kell értenünk, mint testületit vagy testvérit. Az lKorinthus 14,27-33- ra való hivatkozás a prófétai beszéd értékelésének szükségességére mutat. Az egyik próféta szavát a többiek mérik le. A genfi bibliaórákon az igehirdetés hivataláért való testületi felelősség érezhető volt. A lelkipásztorok mint munkatársak egyikük igemagyarázatát követően egymást hívogatták az értekezésbe való bekapcsolódásba. A Plusieurs igehirdetések (1558) előszavában Badius a következőképpen ír a congrégationrók ...egyfajta egyházi összejövetel, amelyet hétköznapon tartanak, ahol mindegyik lelkipásztor, egymást felváltva, a Szentírás egy szakaszát magyarázza, inkább előadás-, mintsem prédikációszerűen. Miután ezzel végzett, ha a többi lelkipásztor között van olyan, akinek a Lélek kijelentett valamit, ami elősegíti az eddig elhangzottak megértését és tisztázását, az ilyen szabad a szólásra.29 (1554; cf. BC II, 52/9), és most ezt az esetet ‘pour s’acquitter d’une promesse qu’il avoit faite de mettre quelque jour quelques Homelies en lumiere’. 2? Vö.: Philippe Denis, ‘La prophétie dans les Églises de la Riforme’, Revue d’Histoire ecclésiastique 72 (1977), 289-316. 28 Vö.: Fritz Büsser, ‘Der Prophet - Gedanken zu Zwingli’s Theologie’, id., Wurzeln der Reformation in Zürich, 49-59). 29 Jean Calvin, Plusieurs igehirdetések, melynek elején Kálvinnak a János evangéliumához írt bevezető magyarázata található: Or par ce mot de Congregation j’enten une certaine assemblée de l’Eglise qui se fait un des jours de la sepmaine, ou un chacun des Ministres en son ordre expose quelque passage d’Escriture, plus par forme de leqon 59
