Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - I. John Hesselink: Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról
I. John Hesselink „határozott és pontos törvényformához kötni”, hanem a Szentírás „általános törvényei” szerint kell eljárnunk. (Inst. III.10.1.) Figyelemre méltó Kálvinnak a világi javak - akár élelem, ruházat vagy természeti források — felhasználásáról való felfogásában, hogy nem éri be egyszerűen a földi vagy mindennapi szükségletekkel, hanem az azokban való kedvtelésről ír. Természetesen vannak életszükségletek. A legtöbben megelégednének ezzel, de Kálvin nem. „Mert ha élnünk kell” - mondja - , akkor nem kerülhetjük ki azokat, „melyek látszólag inkább a gyönyörnek, mint a szükségnek szolgálnak.” (Inst. III.io.l.)2® „Ebben pedig az legyen a mi kiindulópontunk - mondja hogy az Isten ajándékainak használatát illetőleg nem tévedünk meg, ha arra a célra használjuk őket, amire azokat maga a Szerzőjük teremtette és szánta; mivel Ő azokat javunkra s nem romlásunkra teremtette.” (Inst. III.10.2.) Ezt egy bűbájos szakasz követi, amit érdemes hosszabban idéznünk: Ha tehát meggondoljuk, hogy minő célra teremtette Isten a táplálékot, azt találjuk, hogy nemcsak szükségünkről, hanem gyönyörűségünkről és vidámságunkról is akart gondoskodni. így a ruházatban a szükségen kívül célja volt még a díszesség és az illendőség is; a füvekben, fákban és gyümölcsökben a különböző használaton kívül célja volt neki a szép szín és a kellemes illat, [vö.: íMóz 2,9] Ha ez nem volna igaz, akkor nem sorolná fel a próféta Isten jótéteményei között azt, hogy „borral megvidá- mítja az embernek szívét, és orcáját megfényesíti olajjal” [Zsolt 104,15]. S az ő jóságának kedveltté tétele céljából nem emlegetné a Szentírás lépten- nyomon azt, hogy az ilyenfajta dolgokat mind O adta az embereknek. Maguk ezek a természeti adományok is eléggé megmutatják, hogy mily célra és mennyiben szabad azokat használni. Hiszen olyan szépséggel ruházta fel az Úr a virágokat, hogy az önként szemünkbe ötlik; és oly kellemes illatot adott nekik, hogy az észrevétlenül is belopódzik szaglásunkba, vajon hát bűn az, ha szemeink a virágok szépségében és szaglásunk azok illatában gyönyörűséget talál? Aztán nem különítette-e el a színeket úgy, hogy egyik virág kedvesebb legyen a másiknál? S vajon az aranynak és ezüstnek, az elefántcsontnak és márványnak nem adott-e olyan szépséget, mely ezeket más érceknél és köveknél értékesebbé teszi? Továbbá a használatra szükségeseken kívül nem adott-e nekünk sok kellemetes dolgot? (Inst. III.10.2.) Ez nem az egyetlen hely, ahol Kálvin ilyen kifejezően ír Istennek kedvünket kereső bőséges gondoskodásáról. Az íMózeshez írt kommentárjának bevezetőjében hasonlót találunk: A világot szemünkkel látjuk, a világot lábunkkal tapossuk, Isten megszámlálhatatlan munkáját tapintjuk kezünkkel, a növények és virágok 2s A Lane-Osborne változat így szól: „We should not exclude many things which seem to have more to do with pleasure than necessity. We must find a happy medium, so that we use everything in the right way, with a clear conscience.” („Nem szabad sok olyan dolgot kizárnunk, melyek látszólag inkább a gyönyörről, mintsem a szükségről szólnak. Meg kell találnunk a boldog középutat, hogy mindent megfelelően használjunk, tiszta lelkiismerettel.”) 34 Siíriispaliiki felek
