Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében
Füsti-Molnár Szilveszter sédünk, a Krisztus igazsága, következésképpen nem a hitet tartjuk igaznak, ss A Krisztussal való titokzatos közösség mégis mint spirituális értelemben vett egyesülés értelmezhető leginkább, amely a Szentlélek hatalmának és a bennünk nyilvánvaló munkájának az eredménye. Kálvin körültekintően írja le és magyarázza a Krisztussal való titokzatos egyesülést, miközben nem feledkezik meg arról, hogy a mennybemenetelkor Krisztus emberi természete felvitetett a mennybe, és a paruzia eseményéig ott is marad. Csak a Szentlélek tehát az, aki megteremtheti menny és föld között az összekötetést. Kálvin kizárja annak lehetőségét. hogy az unió mistyca cum Christo jelentésénél valamifajta lényegi, esszenciális keveredésre gondoljunk, vagy arra, hogy az közösség egyenlő felek között jön létre.66 Ezeket a nézeteit Kálvin igyekezett alátámasztani a sákramentumok értelmezésénél is. Krisztus mind a két szentséget (keresztség és úrvacsora) a vele való folyamatos közösségre jutás érdekében rendeli el az egyház életében. A látható jelek (res signum): a víz , a kenyér és a bor Krisztus testét, vérét és értünk hozott áldozatát reprezentálják (res signata), annak tényét jelenítve meg — még a „legtompább elméknek” is -, hogy mennyire is valóságos ez az egyesülés: „a lelkek éppen úgy táplálkoznak a Krisztussal, mint a kenyér és a bor táplálja a testi életet”.s? A keresztség a jele annak, hogy titokzatos módon egyesültünk Krisztussal. Az úrvacsorával élésünk megismétlődő folyamata olyan jel a számunkra, ami meggyőző erővel adja tudomásunkra, hogy létünk ebben a titokzatos egyesülésben találja meg igaz értelmét és életét.^8 Kálvin teológiája szerint a keresztyén élet a Szentlélek ajándékával, a hittel kezdődik el, amely során Krisztushoz tartozunk, ővele leszünk eggyé és leszünk Isten országának örökösei.* 57 58 59 60 61' A hit aktualizálja számunkra a Krisztussal való egyesülést, és tesz bennünket az Ő testének tagjává.60 így összegezhetjük Kálvin mondanivalóját az alcímnek megfelelően az Institutioból: A hit Krisztust úgy öleli magához, amint az Atya őt nekünk felajánlja, Krisztust pedig nem csak az igazságra, a bűnök bocsánatára és a békességre ajánlja fel, hanem megszentelésül és az élő viz forrásául: kétségtelen dolog, hogy őt sohasem ismerhetjük meg helyesen, hacsak meg nem ragadjuk egyszersmind a Szentlélek megszentelését is. [...] következésképpen a hitet semmiképp sem lehet elválasztani a kegyes hajlandóságtól.6' Van Ruler mutat rá arra a nagyon fontos aspektusra, hogy Kálvin teológiájában a krisztológia és a pneumatológia szorosan összekapcsolódik. A kettő szétválasztása, Krisztus munkájának kizárólagossá tétele a Szentlélek munkájától a szív és az értelem különválását eredményezné, és okot adhatna az olyasfajta sóvárgásnak, amely kísérletezéseiben messze járna a keresztyén hittől.62 5s Inst. III. n. 10. p. 14. 56 Inst, III. 11.10. és III. 1. 3. 57 Inst. IV. 17.1. p. 632. 58 Inst. IV. 18.19. p. 711-712. 59 Inst. III. 2.1. p. 511-519. 60 Inst. III. 2. 30. p. 550-55161 Inst. III. 2. 8. p. 527. 62 A. A. van Ruler: Theologigacl work III., 1971. Nijkerk: Callenbach, p. 44. 72
