Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Keresztyén egzisztencia mint cselekvés gazdaságban érdekelt és az azt formáló alany nem az elérhető haszon maximumát tűzi ki célul, veszi alapul, hanem csupán a kielégítőt, amely elérhető, biztosítható számára. Ez alapján tájékozódva megkülönböztethetjük az embert, aki az információ birtoklásának előnyével haszonra tesz szert, illetve az információ hiányában hátrányban lévőt, s végül azt, aki nem is akar semmit kezdeni az információval. Közkedvelt megállapítás, hogy a gazdasági részvétel nem döntés, nem akarat, puszta létünk kérdése. Ahogyan a társadalom, kultúra, erkölcs, norma és érték meghatározza és befolyásolja mindennapjainkat, ugyanez kiemelten így van a gazdaságban való részvételünk esetében is: akkor is részt veszünk benne, ha mi úgy döntünk, „kiszállunk”. Nem fogalmazhatjuk meg magunk számára viszonyunkat egyszerűen a „közel és távol” vagy a „világ-szerűség” és a „világidegenség” fogalom párjainak, ellentéteinek segítségével sem.110 Vályi Nagy Ervin határozottan mutatja fel, hogy a kérdés valójában az, hogyan tudunk vagy hogyan szabad a világhoz - benne a gazdasághoz mint kötelezőhöz - viszonyulnunk. Keresztyén etikai szempontból tehát vizsgálódásunk indíttatása egyértelmű alapokon nyugszik. A „műveld és őrizd” és a „ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz” feszültségét csak tovább gazdagítja sajátosan keresztyén látásunk: teremtett világunk mint az Isten szándékának és az ember saját „felelős” döntésének színtere. A felelős döntés tekintetében természetesen az általános modell kérdés itt is áll: a leíró avagy a normatív etikai gondolkodás segíthet bennünket érdemben tovább?111 A gazdaságetika egy speciális területe az úgynevezett üzleti etika. Az üzleti etika tartományában a vizsgálódásunk tárgya nem az, aki a maga döntéseit ésszerűen vagy csupán korlátozott racionalitással, netán teljesen értelemellenesen hozza, hanem az, aki felelősséggel dönt. Amikor Immanuel Kant szembeállítja egymással, amit majd utóbb leíró, normatív tudománynak fogunk nevezni, akkor rámutat, hogy vannak „olyan törvények, amelyek szerint minden végbemegy”, és „olyanok, amelyek szerint mindennek végbe kellene mennie, s egyúttal - teszi hozzá mindjárt - mérlegeli a feltételeket is, amelyek között gyakorta nem történik meg, aminek meg kellene történnie”.112 A normatív modell természetesen - a Dekalogus fényében is állíthatjuk ezt - konkrét és általemben, hogy megérthető ebből a kérdésből kiindulva: kellően informált egyének miképpen cselekszenek, hogy a legnagyobb előnyt biztosítsák a maguk számára? Ezzel szemben szinte valamennyi pszichológiai megközelítés azt sugallja, hogy a viselkedést valami más határozza meg, mint az ésszerűség. A tanuláselmélet követői számára a megerősítés ütemezése a meghatározó; a freudisták számára a tudattalan motívumok; a fejlődéspszichológusok számára az egyén kognitív fejlődésében éppen előállott stádium; a szociálpszichológusok számára a folyamatok szociális kontextusa és a mód, ahogyan ezt az egyén megjeleníti; még a kognitív pszichológusok is amellett érvelnek, hogy az egyén teljesítményének sajátos információ feldolgozó apparátusa szab feltételt.” in: Garai: im. no vályi Nagy, Ervin: Minden idők peremén, Budapest, 1993. 198.0., Hogyan ölt ma alakot a hit? 111 A többek között Arthur Rich és Johannes Fischer által is használt további felosztás mint pl. a méta Ethik vagy Christofer Frey meghatározásai a „speciálisan keresztyén” etikáról itt nem kerülhet tárgyalásra. 112 Kant, Immanuel: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése, Gondolat, Budapest 1991. 14.0 Sárii.s|)iUaki Fizetek 51
