Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Keresztyén egzisztencia mint cselekvés fordítja. Vajon miért? Nem fogadhatjuk el Gerstenberger6"* megállapítását, aki a kontextusba egyáltalán nem illő kifejezésként elveti az ámén behelyettesítését. Véleményünk szerint épp a kontextus támogatja leginkább a fogalom ide- kapcsolását, hisz a 10. versben még átokról beszél a próféta, melyet az ő fejére mondanak, s ennek vet véget és egyben újat nyit JHWH megszólalása. Ameny- nyiben ezt be tudjuk látni, és el tudjuk fogadni, úgy az ámen itt, mint Isten „közbelépésének területe” jelenik meg. Váltás történik nemcsak abban, hogy megváltozik a beszélő, hisz a próféta helyett az Úr szól, hanem abban is, ahogyan a beszéd tartalma és iránya fordul. Azt gondolom, már nem lepődünk meg, amikor az Ézsaiás 65,16-ot vizsgáljuk. Az ámén megjelenése itt kérdésen felül áll, egymás után kétszer is olvassuk a versben - a masszoréta szöveg szerint. Fordításával annál inkább küszködünk, s a legtöbb esetben a hűséges, igaz, valós szavakkal próbálják meg az exegéták visszaadni. A LXX egyszerűsít, mondhatjuk következetes a fordító: ismét a „bevált” genoito fogalma kerül elő. Ezzel ebben az esetben nem sokat segít előre bennünket, ha csak annyiban nem, hogy megerősíti: az ámén a helyén van, így kell tehát megoldanunk a sokismeretlenes egyenletet. A kontextusban a reménység fénye dereng: a 15. versben ismét átokról olvasunk, majd az „amén JHWH” kétszeres megerősítés, melyet az új ég és új föld teremtésének ígérete követ. Levonható-e mindebből bármilyen következtetés?65 Bátortalanságunk oka, hogy a legtöbb neves exegéta óv attól, hogy a két locust párhuzamba állítsuk, illetve az ámén tartalmára, használatára vonatkozó bármilyen perdöntő következtetést levonjunk. A „tévedés veszélye” nem fordíthat el a gondolkodástól, mert annál nincs nagyobb vereség, mint ha az ember nem mer gondolkodni.66 Mindezeket előre vetve, fenti megfigyeléseink a következő benyomásokban összegezhetők: Az „ámén JHWH" összetartozása nem véletlenszerű, előfordulásának csekély száma épp a „védettséget” erősíti, mely az egész fogalmat jellemzi. Döntő, hogy megjelenése a fogság, a fogság körüli időszakra tehető,6? még akkor is, ha nem is ebben a formában, de JHWH áménjára találunk utalásokat korábbi szövegrészekben is. Mindkét esetben az emberi átok áll szemben azzal, ami a JHWH ámenjában megfogalmazódik. Az ámén itt is lezár egy szakaszt, de mindkét esetben valami negatív, elszomorító, az ember számára kezelhetetlen dologról van szó. Lezár, de egyben el is kezd valami teljesen újat, melyben az öröm, derű, „mégis van megoldás” pozitív képe rajzolódik ki. Nem mellékes, hogy ,JHWH áménja” a próféta személyéhez annyiban kötött, hogy vele dialógusban jut kifejezésre, jóllehet az „egész népre” vonatkozik. Az egészre, s így máris az eredeti állításunknál vagyunk, minthogy az egyén és a választottak közössége, egésze, az Áménban talál egymásra, ennek a tere, JHWH áménja. A Biblián kívüli iratokat illetően megállapíthatjuk, hogy a kifejezés meglehetősen elterjedt, és sokkal inkább az egyes emberhez kötődött. Az ámenhez 64 i.m.401.0. 65Gerhard Krause: i.m. egyértelművé teszi, hogy ,,egy fecske nem csinál nyarat” avagy nehéz lenne - és veszélyes - az ószövetségi teológiában két locusból koronatanút kreálni. 66 Finkielkraut: im. 67Trito-Ézsaiás és Jeremiás próféta közös vonásairól bővebben: Erbt, Wilhelm: Jeremia und seine Zeit, Göttingen, 1902. Sárospataki Ffizclá 45
