Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bolvári-Takács Gábor: A "sárospataki iskola" történeti kutatásának új dimeziói. The New Dimensions of the historical research ont he 'School of Sárospatak'

Bolvári-Takács Gábor

látleletéről,47 Móricz Zsigmond novelláiról és riportjairól,47 48 * 50 51 52 * * Lázár István szociográfiájáról,49 Soós Imre irodalmi ihletésű önéletrajzáról’0 sem.

Személyi dimenzió: a pataki tanáregyéniségek

A tanáregyéniségek sárospataki szerepének vizsgálatát több irányból megközelíthetjük:

1. Az utánpótlás-nevelés. Ennek legkiemelkedőbb sárospataki példája véleményem szerint a Ballagi Géza - Finkey Ferenc - Búza László vonal. A jogakadémia 1863-ban kezdte meg ismét működését, Ballagi 1875 és 1902 között tanított itt, 1888-tól MTA-tagként. Tanítványa, Finkey Ferenc 1893 és 1912 között volt pataki jogászprofesszor; s máig ő az utolsó tudós, aki aktív sárospataki tanárként lett MTA-tag, 1908-ban. Ez évben tért vissza Patakra tanítványa, Búza László, s tanított a jogakadémia 1923-ban bekövetkezett megszüntetéséig. Ő már eltávozása után, 1938-ban lett az MTA tagjai1

2. A befogadó iskola. A pataki Kollégium története szempontjából kulcsfontosságú, hogy a magas szintű utánpótlás nevelés mellett az iskola kezdemé- nyezően és aktívan fogadta be a kívülről érkezett tanáregyéniségeket, és ezek tanítási-nevelési eszméi beépültek a „pataki szellem” krónikájába. Példa erre a Kollégium tanárai közül Dévai Jenő, Elekes Imre, Gulyás József, Mátyás Ernő, Novák Sándor, Orbán István, Szabó Ernő, Szabó Károly, Szilágyi Benő, Tárczy Árpád, Urbán Barnabás,’2 de a tanítóképzőben is több ilyen tanárt találunk, például Bolvári Zoltán, E. Kovács Kálmán, Hargitai Zoltán, Tóth Károly és mások.’4

3. A nemzedékek hatása. A legszemléletesebben Hauser Arnold világitotta meg a generációs fejlődési tényező fontosságát. Szerinte az azonos életkori csoporthoz tartozó személyek anélkül, hogy tudatában lennének azonos felfogásbeli és társadalmi meghatározottságuknak, közös erővel hoznak létre előremutató kezdeményezéseket.’4 A nemzedékek hatása a pataki Kollégium

47 Erdélyi János: Sárospatak, 1864, in: Uő: Úti levelek, naplók (szerk.: T. Erdélyi Ilona), Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985,115-139. o.

48 Móricz Zsigmond: Árad a Bodrog. írások a Felföldről (vál. és szerk.: Kováts Dániel), Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1998, A „Sárospatak útján jártam én” c. fejezet írásai, 5-68. o.

44 Lázár István: Kiált Patak vára, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974, 200-207, 213-217, 219-226, 249-260. o.

50 Soós Imre: Patak regénye, Sárospatak, 1996.

51 V.ö.: Bolvári-Takács Gábor: Pataki tudósok az Akadémián. A Magyar Tudományos Akadémia és a Sárospataki Református Kollégium szellemi kapcsolatai. = Magyar Tudomány, 2000. 5. szám, 612-620. o.; Bolvári-Takács Gábor: Ballagi Géza és a pataki jogakadémia, Zempléni Múzsa, 2007. 3. szám, 92-94. o.

52 A felsoroltakkal kapcsolatban lásd: Benke György - Pólós László - Szabó Csaba (szerk.): Pataki tanáraink (1931-1952), For You Bt., Sárospatak, 2005.

r>3 V.ö.: Ködöböcz József: Tanítóképzés Sárospatakon, i.m.

44 Hauser Arnold: A művészet szociológiája, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1982, 149-166. o.

88 Sill'll,S|)illiiki Fiizi'lck