Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Graduált rendelő levél (1650). Ordering a Gradual
Fekete Csaba általánosítás. Ferenczi Ilona feltételezésénél nincs pontosabb áttekintésünk a kezdetekről. Ő kutatásai és kiadásai nyomán összegezte, hogy „...a megrendelő egyházközségek számára valószínűleg az 1580-as, 1590-es években készítették az első kéziratos graduálokat. Ezeknek a graduáloknak tartalma az első időszakban a nagyobb ünnepi vesperások (ádvent, karácsony, vízkereszt, böjt, nagyhét, húsvét, mennybemenetel, pünkösd, Szentháromság ünnepére) és a mindennapi reggeli istentiszteletek (a »prímák«) liturgiájára szorítkozott. Alkalmanként kiegészítve más liturgiába tartozó tételekkel (például invitatorium, introitus, sequentia)”.« Ezeket az összeállításokat jogosan tekinthetjük szerkesztésnek. Huszár Gált is joggal minősiti ekként Karasszon Dezső is, mikor megállapítja, hogy „a CCII' levélen prímaként bejelentett szertartást [...] a CCLVII. levélen utólag laudesnak minősíti a szerkesztő”. Viszont a mintának tekintett vagy a másolás alapjául szolgáló kéziratos szertartáskönyv ismeretének hiányában nem olyan magától értetődő az a minősítés, hogy a „Ráday graduál szerkesztője a kötet végén, tehát egy helyen közli az általa liturgikus szempontból legfontosabbnak tartott zsoltárokat”; illetve kérdéses a hozzáfűzött értékelés, hogy „a graduálok szerkesztői ezeket a zsoltárokat nem mechanikusan vették át egymástól, és nem követték kritikátlanul az általuk ismert teológus bibliafordítókat sem”.6 Nem lehet a teljes igazság az sem, ha azt képzeljük bármelyik graduálról, hogy felöleli egy gyülekezet vagy egy egyházvidék valamennyi létező liturgikus tételét. Gyakran bukkanunk olyan zsoltárutalásokra, amelyek ugyanabban a graduálban nincsenek leírva. A helyi használatra vonatkoznak az antifónák után található ilyen incipitek, ezért akkor volt értelme az ezekre való hivatkozásnak, ha volt másik hozzáférhető kéziratos segédlet, amelyben a hivatkozott zsoltár megtalálható. Keveset tudhatunk arról, hogy nagyobb gyülekezetek birtokában mi minden lehetett meg egykor. Következtetéseinkben mindenkor gondolnunk kell egy sokkal szélesebb alapú gyakorlatra, amelyben a támpont vagy segédkönyv-bázis nem az az egyetlen graduál volt, amelyet mi szerencsére ismerhetünk. Mindezekre rávilágít az eddig ismeretes egyetlen adalék, amelyben a megrendelő elég pontos követelményeket fogalmaz meg. A 17. század közepén írt levél kötéstáblában lappangott, kiemelt áztatmány. Felfedezője Harsányi István, aki közre is adta.6 írásának már a címéből az látszik, hogy ő az ismeretlen régi magyar nyomtatványra összpontosított, nem boncolta a graduálírás körülményeit és követelményeit. Nem is érezte szükségét, mert ő is teljesen meg volt győződve a Batthyány graduál 16. századi »ősgraduál« mivoltáról, amelyhez viszonyítunk minden más graduált. Közlése sem mindenütt betű szerinti, 4 Graduale Ráday saeculi XVII, Budapest. 1997. [Kísérő tanulmány] 11. (Musicalia Danubiana 16.) 5 Synopsis Gradualis. A gregorián énekek és a magyar református istentisztelet, in: Egyház és művelődés, Fejezetek a reformátusság és a művelődés XVI-XIX. századi történetéből, Debrecen, 2000, 76-77. 6 A csepregi graduál. In: Irodalomtörténet I (1912) 110-112. 76 Silriis|)iilaki Fii/,elek
