Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: Az istentisztelet eszkatológiai tartama. The eschatological tenor of the church service
Kádár Ferenc trónján ül (3,21), akiről szól a dicsőítő ének, s aki előtt leborulnak a mennyei lények (5,8kk; 5,nkk; 7,9kk). Krisztus személye és munkája köti tehát össze a mi istentiszteletünket a mennyei liturgiával. Hogyan tudna jól élni az egyház ezzel a kegyelmi eséllyel? Úgy, ha istentiszteletét „az örökkévaló örökség ígérete” (Zsid 9,15) fényében értelmezi, ha úgy tekint rá, mit a mennyei liturgia anticipálására, előízére. Mit jelent az egyházra, illetve az egyház istentiszteletére nézve ez az anti- cipálás, ez a titokzatos kapcsolat? a. / Ez a kapcsolat először is a földi istentisztelet dicsősége és kiváltsága. A mennyei dicsőség elővételezése semmilyen más emberi közösségben vagy tevékenységben nem történhet meg, csak az istentiszteletben, tehát a gyülekezet liturgiájában és az élet istentiszteletében. „Terólad ömlik rám a fény...” - énekelheti a Krisztus dicsőségét szemlélő és szolgáló ember28. A földi istentisztelet - ha az valóban istentisztelet - a mennyei liturgia ragyogását, légkörét sejteti. A Zsidókhoz írt levél apostola e titokról szól, amikor összehasonlítja az ószövetségi nép és az újszövetségi gyülekezet Istennel való találkozását. A Sinai-hegynél történt találkozás félelmetes volt.2« A Krisztusban elhívott új- szövetségi gyülekezet számára viszont a mennyet idézi ez a találkozás: „Ti a Sión hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez, és a tökéletességre jutott igazak leikéihez; az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz...” (l2,22kk). Amikor Istent dicsőítő módon énekel a gyülekezet, amikor az imádság szava szól, vagy a mennyből jövő ige hangzik (Zsid 12,25), akkor mintegy bekapcsolódik a földi gyülekezet abba az istentiszteletbe, amelyről kijelentést nyert János apostol a Jelenések könyvében. Nagy kiváltság ez! A harang és a Lélek szava ilyen dicsőséges közösségbe hív! b. / Másodszor: a mennyei és földi istentisztelet titokzatos kapcsolata a mi istentiszteletünknek a fegyelmező ereje. A keresztyén istentiszteletben nem az történik, amit mi vagy bárki más akar. Ott Krisztus akaratának kell megvalósulnia! Mivel ő a mennyei istentisztelet liturgusa és középpontja, a földi isten- tiszteletben is ő szolgál, és ő uralkodik. Minden liturgikai elv kezdete ez: „Va- lamit mond néktek, megtegyétek”3°. Jézus Krisztus istentisztelete pedig Isten lélekben és igazságban imádása (Jn 4,23k). Ezen a rostán kihullik minden emberi erőlködés, vallásos buzgalom, „magunk csinálta kegyeskedés” (Kol 2,23). Krisztus istentiszteletének másik fontos elve és gyakorlata az Ószövetségből idézett ige: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” (Mt 9,13). Ennek rostáján pedig kihull minden tartalmatlan liturgizmus és hiteltelen szó, minden szeretetlen kegyesség. Krisztus istentiszteletét tanulva az egyház haladhat a sallangmentes, Jogiké latreia” felé (Róm 12,1). 28 329. dicséret 3. verse 29 Zsid I2,i8kk. vő.: 2MÓZ ig,iokk. 3° Jn 2,5, Károli fordítás szerint 70 Siiriipliiki Fiatok
