Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer Frank: Kálvin transzformációs nézete. Some Aspect of John Calvin's Trnsformational views
Sawyer Frank A skolasztikus filozófia fölöttébb pusztító hatással volt a keresztyén teológiára a „lélek”, „szív”, „szellem” és „test” tiszta bibliai vallásos fogalmait illetően. Az utóbbiak helyére a dualisztikus görög metafizika elvont fogalmai kerültek, a forma és anyag dualista vallásos alapmotívumával összhangban.48 * 50 51 E szerint a megközelítés szerint Luther és Kálvin tehát a bibliai fogalmak jobb felfogásával rendelkeztek, mivel engedték, hogy a Szentírás inkább önmagáért beszéljen, a görög metafizikának a fogalmakba történő beleolvasása nélkül.4’ Mondhatjuk azt, hogy az Újszövetségben számos görög fogalomnak inkább az Ószövetségen nyugvó héber jelentése van. Ez olyankor látszik meg, amikor nem fogadja el a „természet” és a „kegyelem” szembeállítását (vagy az anyagi és a szellemi/lelki szembeállítását), hanem a valódi ellentétet a „bűn” és „kegyelem” között látja. Dooyeweerd azt is megállapítja, hogy Kálvin Lutherrel együtt újra felfedezte azt, hogy amikor a Szentírás az emberi szívről beszél, akkor ezen egzisztenciánk vallásos középpontját érti. Ez viszont azt jelenti, hogy nem választhatjuk el az emberi értelmet a szív vallásos döntéseitől. Dooyeweerd tehát azt mondja, hogy Kálvin helyesbítette a „természetteológia” néhány kérdését azzal, hogy a Szentírásból megértette: nem elegendő az értelem megvilágosodása, szívünknek is meg kell újulnia.s° Mindennek része annak jobb megértése, hogy mit ért a Szentírás az olyan fogalmakon, mint bűn és kegyelem, értelem és hit, ember és Isten, holisztikus és történelmi elhívásunk életünk mindennapi cselekedeteiben. Másképpen megfogalmazva: ez is a reformátorok egzisztenciális megközelítését mutatja, nem pedig a hit széttöredezett tanbeli, liturgiái vagy szakrális-szerzetesi megközelítését. Luther és az új „szentség” mint „teljesség” Luthernek tulajdonítjuk „az elhívás eszméjének a középkorban uralkodó felfogásában beállt kopernikuszi fordulat”41 elindítását. A középkorban a szerzetesi rendekre úgy tekintettek, mint szent hivatásra, az elmélkedő életmódot pedig többre tartották a cselekvő életnél. Luther megtörte ezt a természet és kegyelem sémát azzal a kijelentésével, hogy az élet minden részének Isten szent célját kell tükröznie. így amiről többnyire azt gondolták, hogy pusztán világi dolog, azt most új módon szentnek látták. A reformáció után terjedt el az elhívás (vocatio) fogalmának a mindennapos munkára mint „hivatásra” való használata. Innen származik a „hívek” „szentnek” nevezése - azoké, akik Isten akaratát keresik. Luther kijelentéseit követve ezt a következőképpen fogalmazhatjuk meg: 48 Herman Dooyeweerd, A New Critique of Theoretical Thought (Philadelphia: The Presbyterian and Reformed Publishing Company, 1953) I.köt., 509. 4<’ Az ilyen központi bibliai fogalmakról ld. még Herman Ridderbos, Paul - an Outline of His Theology (Grand Rapids: Eerdmans, 1975) H4.skk. 50 Dooyeweerd, op.cit., 516, ahol Kálvintól idéz Institutio, II.i.9. 51 Robert D. Knudsen, 'Calvinism as a Cultural Force’, in Reid, op.cit., 22. 50 Silni\|iiiliiki hi/lid
