Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök és Beöthy Ödön két leválváltása a vegyes házasságokról (1839). Two Exchanges of Letters between Bishop Ferenc Lajcsák and Ödön Beöthy about Mixed Marriages (1839)
Fazekas Csaba berálisok vezetője Beöthy római katolikus, a klérus által anyagilag is erőteljesen támogatott konzervatív jelölt, Tisza Lajos pedig református vallású volt - jelezve, hogy a politikai álláspontok polarizálódtak, végleg átlépték a felekezeti határokat.10 A közgyűlésen Beöthy nemcsak politikai meggyőződésében, hanem személyében is megtámadva érezte magát, rámutatva, hogy a vegyes házasságok áldásmegtagadásának indoklásakor Lajcsák súlyosan beavatkozott a házaspárok magánéletébe, vallási identitásának megítélésébe: „a pásztoraiéban [= Lajcsák püspöki körlevelében] kitűzött elv szerint azon házasságkötési áldás, melyet a pap a házasságkötési szertartásban oly nagy pompával reám ruházott, engem sem illet, mint akinek feleségem evangelika [= evangélikus]. Azt az áldást részemről örömest visszaadom, s adják, akiknek tetszik, sorozva az egyház több haszontalan áldásai közé.”11 Beöthy szenvedélyes beszédének oroszlánrésze volt a vármegye - Lajcsák eljárását törvénytelennek és a társadalmi békesség megbontójának minősítő - határozata megalkotásában. (A tét nagyságát jelzi, hogy állítólag 60 ezer forinttal kínálták meg az egyházból, ha visszavonja indítványát,12 az összeg épp a duplája volt annak, amit a váradi káptalan Tisza követválasztásának támogatására folyósított.) Ezt, illetve Beöthy más hasonló megnyilatkozásait követte Lajcsák május végén a politikushoz intézett levele (1. sz. dokumentum), melyre utóbbi csak egy hónap elteltével válaszolt. (2. sz. dokumentum.) A bihari eseményeket testközelből szemlélő, már a vármegye 1839. májusi akciójában is tevékeny szerepet vállaló Szilágyi Lajos visszaemlékezésében úgy jellemezte Lajcsák vitaindító levelét, hogy abban kiátkozással fenyegette Beöthytjs „Beöthy igen lelkesen válaszolt, [levele] meg is érdemli az olvasást” - írta Szilágyi húsz évvel az események után, ami azért is fontos, mert az 1840-es évek elejétől nagyon megromlott a viszonya a korábban barátként tisztelt Beöthyvel, utóbbit radikális nézetei miatt élesen elítélte.'4 10 Ld. erről: Csengery Antal: Beöthy Ödön. In: Csengery Antal összegyűjtött munkái. II. köt. Történeti tanulmányok és jellemrajzok. Bp., 1884. (2. kiad.) 25-46. p., 28- 29. p.; Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-1849-ben. Szerk.: Ruszoly József. Debrecen, 2000. (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 24.) (továbbiakban: Hegyesi, 2000.) 19-20. p. (A mű első kiadása azonos címmel megjelent: Nagyvárad, 1885.); Reiszig Ede: Bihar vármegye története. In: Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é.n. [1901.] (Magyarország vármegyéi és városai.) 455-582. p., 557. p.; A magyarhoni protestáns egyház története. Szerk.: Zsilinszky Mihály. Bp., 1907. 645-646. p.; MeszlÉnyi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon (1780-1846). Bp., 1934. 387. p.; Pótor, 1989. 207. p.; Fazekas Csaba: Parainesis a Bihar megyei honfiakhoz 1839-ből. In: Ünnepi tanulmányok Szigeti Jenő 70. születésnapjára. Szerk.: Daniel Heinz - Fazekas Csaba - Rajki Zoltán. Miskolc, 2006. 100-111. p., 102-103. P11 Fábián, 1864.349. p. 12 Szöllősi, 1884.276. p. ‘3 Szilágyi Lajos: Krónika 1790-től 1858-ig. Alkotmány, Nemzetiség és Vallás ügyben! (Kézirat) - TREKNKt. R 607. 45/a. 62. p. Id. Piskárkosi Szilágyi Lajos Bihar vármegyei táblabíró, a református egyházban is tisztségviselő volt. (Születése valószínűleg 1784-re tehető, halálának éve bizonytalan, 1861-ben még élt.) 14 Ő említi azt a történetet, hogy később (minden bizonnyal a vármegye szeptemberi közgyűlésén) Lajcsák nyilvánosan tiltakozott az őt elítélő határozat ellen, és követeiig
