Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Megjegyzések Bibliáinkhoz. Comments ont he Bible
Fekete Csaba Megjegyzések Bibliáinkhoz1 A lkalmasak az évfordulók arra, így a Biblia éve is, hogy újólag ujjhegyre szedjük és meg is rostáljuk ismereteinket. Frissítésükkel sem bánhatunk mostohán. Ennek legalább két oka van. Mindennapos történelemszemléletünk gyakran a közelmúltra szűkül. Nem fér bele sem régi korok gondolkozása, megismerése, sem pedig az egészen új meglátások, nézetek beépítése. Másik oka a nagyon szükséges frissítésnek, hogy nem is mindig és nem is mindenkit alapkutatásra, újragondolásra, további feltárásra ösztönöznek az évfordulók. Szokványos emlékbeszédek ismételten születnek. Ezek zömében korábbi adatokat és legendákat ismételnek vagy tódítanak. Vontatottan halad a valóban új adatok, eredmények felismerése és elismerése. Eső után ismét hajtanak a tarack régen kiirtott hajtásai. Sokszor reménytelen egyes hibás feltételezések, só't nyilvánvaló tévedések kiküszöbölése. Az alább következő jegyzetek főként Komáromi Csipkés György, a puritánok, a lutheri reformáció hazai ága és Bibliáink külföldi nyomtatása körére tartoznak. (1) Van-e ellentét Komáromi Csipkés György sokat emlegetett mártír- Bibliájának címlapja és megjelenése között? Ilyen furcsaságot azért kell kérdeznem, mert komoly előadásban is hallottam olyan véleményt, hogy a címlap hamisított adatot közöl. Valóban szokás volt a cenzúra árnyékában a koholt nyomdahely, jóval korábbi évszám közlése (antedatálás). Itt erről szó sincs. Már 1673 előtt elkészült a debreceni Szentírás-magyarázó doktor és prédikátor végleges szövegjavítása, amelyet diák korában kezdett, 1653-tól hazai pályafutása évtizedeiben szorgosan folytatott. Át is nézette tudós atyafiakkal a Tiszántúli Egyházkerület, és elhatározta kiadását Debrecen városával együtt. Ezért a város akkori nyomdászát, Töltési Ferencet elküldték külföldre, hogy betűmetsző váljék belőle. Újítsa meg a város nyomdáját új betűk öntésével, hogy a nyomtató műhely elkészíthesse a javított magyar Bibliát. Készíttettek hozzá 1684-ben rézmetszetes díszcímlapot Németalföldön. Megjelent volna Debrecenben a Biblia 1685-ben. De Töltési nem akart belevakulni a betűmetszésbe, a török idők sem kedveztek a tervnek. Eljutott a készület híre Tótfalusi Kis Miklóshoz is, aki viszont világhírű metszővé vált jó két esztendő alatt, és ő maga, maga kereste pénzén ki is adta az Aranyos Bibliát (ő mindig a-zó szóalakban írta, hagyjuk meg így). Évtizedekkel később felhasználták a debreceniek a rézmetszetes címlapot, mikor mégis sikerült a kiadás. Nem Debrecenben, hanem a németalföldi Lejdában (Lejden, ma Hollandia). Melyik évben? 1717-ben. Már 1713-ban egyezkedett és meg is állapodott a város egy holland könyvkiadóval, aztán kiküldték a kéziratot. (Egyik nyomdakéziratot elkobozták egy debreceni diáktól, ma is megvan Egerben.) A város nyomdászát is kiküldték 1716-ban, Miskolci Csulyak református püspök leszármazottját, az akkor már néhai püspök, Szil1 Vö. Sárospataki Füzetek 2008/2 (Szerkesztőség). Sárospataki Füzetek 109
