Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
S^abó Lajos- Nem jó! Nem jól tetszik tudni. De azért felteszem a második kérdést is: Mi a foglalkozása ennek az embernek, aki szemben áll most itt a tisztelendő úrral? A pap újra mosolyog. Ez még könnyebb kérdés:- Földmíves foglalkozás. Az volt még a hetedik ősapjáé is tán?! A paraszt fejet ráz:- Ezt se jól tetszik tudni!- I logy-hogy? A paraszt előhúz egy gyűrött újságot, s a pap kezébe nyomja rámutatván egy helyre, ahol ezt adja hírül a türelmes papíros: „A felekezeti iskola a múltban nem volt a nép iskolája, csendőröket és népnyúzókat nevelt...” A parasztnak megszikrázik a szeme. Az újságra üt (a „pars”-ra, a „toto” helvett):- Eszerint tehát én, aki felekezeti iskolába jártam, nem paraszt vagyok, hanem valami úrféle, tán még báró is. (Dühösebb lesz): - És eszerint én nem földmíves vagyok, hanem csendőr és népnyúzó, úgy tessék ezután rám nézni. A pap csitítgatja, hogy nem minden szelet kell mellre szívni, de a paraszt (igaz és egyszerű dolgok embere) dohogva megy' el, s ezt mondja mentében:- No, ha erről a dologról így írják az igazat, akkor tisztában vagyok én... A pap megakasztja:- Álljunk meg szomszéd, mert amit most akar még mondám, az mán reakció... Hát igen, a megköpdösött múlt, az fáj a népnek. Hisz az ő múltjukat is bántják vele. Hiszen nehéz és keserves életük legszebb esztendei ott mentek el a felekezeti iskolában. Ott nyíltak ki lelki szemeik, olyan az nekik, mint a lelki bölcső. S lám még a testi bölcsőt sem teszi ki az ember, ha már nincs rá szüksége a színbe (hogy le ne piszkolja a tyúk), hanem a padlásra még azt is, tiszta helyre. A pergőtűz a felekezeti iskola múltja ellen egyre erősödik (mint egykor az Isonzónál a digó csinálta a harmadik, negyedik napon). Az emberek füstölögnek. Azt mondja az egyik:- Az volna a becsület, ha megmondanák nyíltan, hogy szükségük van rá, oszt elvennék, hisz tehetik, de mire való ez így?! Egy másik (bibliás ember) oktatóan mondja:- Krisztus Urunkat is, nem tudja szomszéd? Előbb hamis vádakkal gyalázták, megköpdösték, oszt csak aztán feszítették ki. Régi receft ez, szomszéd! A tanító is kezd nyugtalan lenni. Szereti az iskoláját. Jól összelőtték a tantermet a háborúban, de már kijavíttatta. Telente előadásokat rendezett s ezek bevételeit erre fordította. Amenkából is (volt tanítványoktól) kért és kapott segélyt. Az egyház is megtette, amit tehetett. Mikor a nyugati protestáns egyházaktól jó pár ezer forint segély jött (azzal, ez volt a kifejezett rendeltetése, hogy azt csak kimondottan egyházi célra 96
