Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Misák Marianna: Jakab, 3, 13
Misák Marianna Vagyis ki a bölcs és okos? Az akinek nemcsak a szavai, de sokkal inkább az élete mutatja meg azt. A bölcsesség nem láthatatlan szellemi kincs, hanem olyasmi, ami a cselekedetekben látható. Nem a szavak, a vitatkozások, hanem az élet cselekedetei, a jó vág}1 rossz magatartás dönti el. Maga Jakab is ezt kéri azoktól, akik bölcseknek és okosaknak tartják magukat, hogy mutassák meg mindezt a magatartásukkal. Életük, életmódjuk igazolja. Kicsoda bölcs és okos közöttetek? Mutassa meg magatartásával, hogy mindent szelíd bölcsességgel tesz.” Mi a szelídség? Megszoktuk, hogy ennek a szónak ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget. A szelídség hallatán legtöbben a gyengék erényére gondolnak. A szelíd ember olyan, aki felett könnyű hatalmaskodni, aki felett át lehet nézni, mert úgysem veszi észre. A szelíd ember gyenge ember. De a Bibliában a szelídség nem gyengeség. A boldogmondások között találjuk: „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.” Hogyan lehetnének gyengék azok, akik Jézus szavai szerint egykor örökségül bírják a földet? A szelídség ellentéte minden önkényes, kemény és rideg magatartásnak. Sokkal inkább kedves, türelmes, jóságos jelentéssel bír. A szelídség a bölcsesség egyik alapvető jellemvonása. Ez volt Jézus szembetűnő tulajdonsága is, és O a forrása az ember szelídségének is. Továbbá a lélek gyümölcsei között is megtaláljuk. A szelídség bölcsője a szeretet. A szelídséghez erő kell, biztonság, nyugalom, elszántság. A szelídség az erő gyöngédsége, a meggyőződés türelme, a jóság megértő bocsánata, a felülemelkedés alázatos szolgálattétele. Vagyis mit ért Jakab azon, hogy az okos és bölcs magatartás szelíd bölcsességben nyilvánuljon meg? Azt, hogy ne elvont módon, hanem a mindennapi életben, mégpedig egymás között hús-vér emberek között jó és hasznos dolgokban mutatkozzon meg. Azt, hogy ne maradjon meg az elvont fogalom talaján, mert akkor semmit sem ér. Ha csak gondolat, fogalom marad, ha csak valakinek a fejében marad, semmit sem ér. Akkor ér valamit, ha erővé és életté lesz, ha egy ember életfolytatásában átalakító és meghatározó energiává válik. S akkor átalakító, meghatározó, ha embertársaihoz szelíden, türelmesen, jóságosán, kedvesen viszonyul. Ezeket a tulajdonságokat élni, s nem csupán szólni tudja. Ne a szavak igazolják őket, hanem az életfolytatásuk, a magatartásuk. A szavak olyan keveset érnek, mert legtöbbször csak üresen csengenek és nincs mögöttük tartalom. S nem véletlenül mondja ezt, hiszen a megelőző perikópában pontosan azt tárgyalja, hogy a szavak mennyire nem célravezetőek, sőt sokszor — mint amelyek a nyelv bűneinek tartozékai — mennyi kárt, fájdalmat és szenvedést okoznak. A szavak, melyeket az ember gyakran nem gondol át, csakúgy záporoznak sokszor, mérgezve a környezetet, viszályt, irigységet szítanak. Haragot, békétlenséget keltenek. Csakúgy, mint ahogy itt megemlíti ezt az apostol. Életünket bizonyos gondolatok határozzák meg. Mindenki hordoz magában egy meghatározott bölcsességet, életfelfogást, tervet, ami 6
