Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Frank Sawyer: Teológiai-etikai kérdések az első kőtábla parancsolataiban
Frank Sawyer Megtarthatják-e a pogányok a törvényt? Szükséges-e a törvény „első táblája” (Isten imádása és tisztelete) a „második tábla” (felebarátunk iránti szeretet és tisztelet) betöltéséhez? A világon mindenhol — a modernizmus új racionalista-ateista korszakáig — az emberek hittek istenekben, és istenfélelmük erkölcsi követelményekkel is összefüggésben állt. Pál említi, hogy akik törvény nélküliek, nekik is van szívbe írt törvényük (Róma 2:14-15 és szövegkörnyezete). Érthetjük ezt úgy, mint ami nem azt jeleni, hogy annyira jó szívük volt, hanem azt, hogy az Isten törvénye igenis általában ismert, mivel része az emberi élet erkölcsi felépítettségének. Isten törvénye a regnum naturae, a természeti törvény révén ismert, mely része az „általános kegyelemnek”, vagy annak, amit a teremtés struktúrájának mondunk. Az erényeket mindenhol dicsérik, a gonosz cselekedeteket pedig kárhoztatják. A hagyományok kihatással vannak erkölcsi felfogásunkra, az emberek pedig mint egyének és különösen mint ideológiák követői újból és újból „feltartóztatják az igazságot.” (Róma 1:18) Két oldala van tehát az egész történetnek: Isten törvénye nagyjából kiolvasható a teremtésből, mi azonban gyakran feltartóztatjuk az igazságot. Az a kérdés, hogy vajon a nem keresztyének meg tudják-e tartani az Isten törvényét, a következőképpen válaszolható meg: minden embernek — keresztyéneknek és nem keresztyéneknek egyaránt — lehetőségük van arra, hogy erkölcsös életet éljenek vagy arra, hogy megszegjék Isten erkölcsi követelményeit. Mindannyiunknak van lelkiismerete és lehetősége a jó cselekvésének megtanulására. A Heidelbergi Káté megmagyarázza, hogy az igaz engedelmesség igaz hitből, Isten törvénye szerint és az O dicsőségére történik. (91. kérdés-felelet) Az első parancsolat azért fontos, mert a magunk dicsőségére történő erkölcsösség nem elég. Az akkor már nem erkölcsi jó, hanem önelégültség és gőg. A Róma 2-ben Pál apostol arra mutat rá, hogy Isten az alapján ítéli meg az embereket, hogy mennyi világosságot kaptak. A pogányok lehetnek rendes, erkölcsös emberek. Mint ahogyan a keresztyének között is vannak olyanok, akik nagyot buknak erkölcsi döntéseikben. Senki sem tartja meg Isten törvényét teljesen. A lényeg az, hogy amikor ismerjük Isten kijelentését Jézus Krisztusban, még teljesebben ismerjük Isten jóságos Szendéikét: hozzánk való kegyelmet és bűneink megbocsátását. Ez új etosz-keretbe helyezi etikánkat. Egy pogán;' és egy keresztyén egyenlők lehetnek igaz és igaztalan voltukban is. A keresztyénnek az az előnye, hogy sokkal többet tud Isten akaratáról. Megvan az az előnyünk is, hogy egy szerető Isten kezébe tehetjük le bukásainkat, mulasztásainkat. A keresztyén embernek megvan az az előnye, hogy megvallja: igaz volta Krisztus engedelmességéből van. Jóllehet, kétségtelenül vannak nagyon jó pogányok, a pogány világra általánosságban mégis csak az jellemző, hogy vakká teszi őket az igaz Isten tudomásul 52
