Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Csikesz Sándor valláspedagógiai látása
CsiKEsz Sándor vallás pedagógiai látása által, a Szentlélek útján kell az Atyával egyesülni”. ’1 Nem véletlen tehát, hogy Csikesz valláspedagógiáról szóló előadásaiban szinte kivétel nélkül elhangzik eg)* ige, melyben Csikesz sűrítve látja megfogalmazódni a valláspedagógia értelmét, alapját, célját. Ez az ige így hangzik: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”"’2 A valláspedagógia célját Csikesz egyszerre több dologban is megpróbálja meghatározni. Elsősorban látja azt, hogy a valláspedagógiának van egyfajta missziói célja, hiszen mint mondja: „Minden keresztyén egyház a valláspedagógia útján rekrutálja a maga híveit, az új generációt. Amióta megszűnt a keresztyénség missziói egyház lenni, ez a missziói lelkülete elsősorban a valláspedagógia életében nyilvánul meg.”"’"’ Másodsorban a valláspedagógiát olyan, kimondottan az egyház keretei között elképzelhető tevékenységnek tartja, melynek hatása van az egyház és gyülekezet életére, és amely az egyházért történik. Ezért: „A valláspedagógia célja az eleven élet, egy felfrissített keresztény gyülekezet, az Isten Országa.”14 Harmadsorban az egyéni, individuális szemszög figyelembevételével is beszél Csikesz a valláspedagógia céljáról. Ezt a célt az ember és Isten találkozásában látja. „A valláspedagógia célja lesz tehát Istennel egyesülő életre szentelés. Istennel közösségre kell lépnünk!”31 32 33 34 35 36 A vallás- oktatás alkalma olyan istentisztelet, ahol találkozik az Isten és ember. Ez a találkozás Istennek és az emberi léleknek az egymás felé gravitálá- sából fakad. Az ember leikéből kiindul úgy, mint imádság, az Isten Leikéből kiindul úgy, mint kijelentés. 16 Ennél a gondolatnál maradva kell megjegyezni, hogy Csikesz jól látja, hogy a vallás több mint érzelem, több mint értelem, több mint akarat, s ezzel elszakad a 19. század örökségéről, de nem lesz abszolút barthiánussá, hanem Isten és ember viszonyát inkább a brunneri személyes korrespondencia felől szemléli. Negyedsorban, megállapítható, hogy Csikesz a vallásoktatást igehirdetésnek tekinti, és célját abban is meghatározza. Ebben Barth nyomába lép. Egy 1937-ben írt tanulmányában a következőt írja: „A vallásoktatás az igehirdetésnek egy különleges módja. Több mint másfél évtizede hirdetem már ezt a megállapítást, s örülök, hogy ennek a 31 Uo. 32 Galata 2:20 33 Csikesz Sándor: A valláspedagogia válságának küszöbén, i.m. 6. 34 Uo. 12. 3’ Csikesz Sándor: A valláspedagógia igazi válsága, i.m. 17. 36 Csikesz Sándor: A valláspedagógia válságának küszöbén, i.m. 8. 31
