Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - FÜGGELÉK - T. S. Eliot: Hamvazószerda (1930)
Hamvazószerda Hol lészen a szó megtalálható, hol fog a szó Felhangzani? Nem itt, hol nincs elég csönd Nem a tengeren vagy a szigeteken, s nem is A szárazon, a sivatagban vagy az esős tájakon Mert azoknak, akik sötétben járnak Nappal és éjszakának idején Nem ez az idő való és nem is ez a hely Nem a kegyelem helye ez sohasem azoknak, akik az arcot kerülik szüntelen Nem az örvendezés ideje azoknak, akik körül zajongnak s akik megtagadói a hangnak A fátylas nővér könyörög-e értük Akik sötétben járnak, akik téged választottak s veled szembeszállnak, Akik marcangolódnak az évszak és az évszak, idő s idő között, Óra meg óra, szó és szó, erő s erő közt, azokért, kik várnak Sötétben? A fátylas nővér könyörög-e majd A gyermekekért a kapu előtt Kik nem akarnak szökni s nem tudnak könyörögni: Könyörögj értük akik választanak és szembeszállnak. Ó, én népem, mit tettem tevéled. Könyörög-e a fátylas nővér a sovány fák Közt azokért, akik őt újra és újra bántják S megnemadásukat rettegve bánják S igent mondanak a világ előtt és nemet a sziklák között A végső sivatagban a végső kék sziklák között A kert sivatagában a szomjúság sivatagának kertjében A fonnyadt almának magját kiköpvén. Ó, én népem. VI. Bár nem remélem hogy megfordulok Bár nem remélek Bár nem remélek új fordulatot Haszon és veszteség közt ingadozva járok E kurta közben, ahol átfutnak az álmok Születés, meghalás közt ez álmokjárta félhomályban (Áldj meg, Atyám) bár nem kívánom, hogy mindezt kívánjam Nyitott ablaktól gránitpart felé Fehér vitorlák szállnak tengerekre, még tengerekre szállnak Töretlen szárnyak 137
