Sárospataki Füzetek 12. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: Csikesz Sándor valláspedagógiai látása

CSIKESZ SÁNDOR VALLÁS PEDAGÓGIAI LÁTÁSA

belátást, s kialakul az erkölcsi autonómiának az a szintje, amit Kant „morális én”-nek nevez.4

Herbart pedagógiáját Tuiskon Ziller és Wilhelm Rein, ill. a köréjük csoportosuló herbartiánus kör próbálja a legapróbb részletességgel kidolgozni és továbbfejlesztem. Ziller a herbarti formális fokozatok elméletét továbbfejleszti, és az ahhoz kapcsolódó fogalmakat (világosság, asszociáció, rendszer, módszer) a pedagógiai gyakorlat didaktikai szintjén újrafogalmazza, s azt az általános oktatási technológia alapjává is teszi.5

A 20. század érkeztével sokan érzik egyre szűkebbnek Herbart zárt rendszerét, és egymás után jelennek meg a különböző reformpedagógiai irányzatok, melyek szinte kivétel nélkül a herbarti rendszer valamely elemének tagadásában találják meg önmagukat, illetve a herbarti negatívumok helyét töltik fel a maguk pozitívumával. így tesz többek között Rillen Key, aki a herbarti rendszer túlzott intellektuális, historikus jellegét próbálja ellensúlyozni individuális-naturalista pedagógiájával. Key radikális neveléskritikájával sürgeti az „új emberek”, „új iskolában” való nevelését, mely figyelembe veszi a gyermek életkori sajátosságait, és melyben a nevelő nem a felnőttség távlatából tekint a gyermekre, hanem hagyja azt békességben növekedni, de ugyanakkor megteremti azt a szép világot, amelyben ez a fejlődés megtörténhet. Hasonlóképpen cselekszik, s a hagyományos herbarti iskola egyoldalú intellektualizmusát bírálja az úgynevezett művészetpedagógiai irány. Maria Montessori a gyermeki aktivitás és szabadság fogalmának bevezetésével alkot újat, és indul a herbartitól egészen más irányba. Rudolf Steiner antropozófiája alkotja a szintén ekkortájt megjelenő Waldorf iskolák pedagógiájának alapjait, melyekben nemcsak a szabadság új koncepciója egyedi, hanem az a belsőséges, családias légkör is, mely ellenpólusa a közösség gondolatát kissé elhanyagoló herbarti rendszernek. Szintén ebből a herbarti hiányosságból növi ki magát a Paul Natorp által képviselt szociális-közösségépítő irány, mely a pedagógiát társadalmi pedagógiaként értelmezi, és kimondja, hogy annak távlati feladata a társadalmi viszonyok gyökeres átalakítása, és ez által az állami és gazdasági élet újjászervezése is. Ebben lényeges szerep hárul a családra, úgy is, mint a társadalmi élet legkisebb sejtjére, de úgy is, mint a nevelés elsődleges helyére. Úgyszintén újat hoz a pszichológiát már olyan alkalmazott tudománynak látó irány, mely szerint a lélektannak központi szerepe van a nevelés, oktatás szempontjainak meghatározásában. Ez az irányzat abban is új a herbarti iskola sablonos metodizmusa után, hogy'

4 Mészáros István — Németh András — Pukánszky Béla: Neveléstörténet Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 126. kk.

5 Uo. 164. kk.

25