Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Dénes: A hazai iskolázás helyzetének kritikája az 1669-es pataki zsinat tükrében
Dienes Dénes ségletek mellett a tanulás anyagi fedezetét, bár ez utóbit tekintve némely egyetemeken kaptak a magyarok kedvezményeket. Vajon mennyibe került ez egy- egy diáknak, illetve azoknak, akik támogatták a tanulókat? Miskolci Szigyártó János, a későbbi tiszáninneni református főgondnok, Vay Ábrahám pedagógusa nem egészen három esztendőt tanult Hollandiában a 18. század elején. Útját Teleky Borbála ezer forintos adománya tette lehetővé.1'’ Valamivel később, Szigyártóhoz képest nyilván kényelmesebb körülmények között, Ráday Gedeon két évre nyúló nyugati tanulmányútja a családjának négyezer tallérjába került.‘5 Nem volt olcsóbb a peregrináció a 17. században sem, s az erre utaló adat egyben a kiszolgáltatott helyzet érzékeltetésére is alkalmas. Három diákot, akik I. Rákóczi György támogatását élvezve indultak útnak Nyugat felé Lengyelországon keresztül, 1641-ben Krakkó mellett rablók támadtak meg és fosztottak ki. Az életüket ugyan meghagyták, bár megsebesültek, viszont mindenüket elvették. A veszteségük háromezer tallér volt.14 15 16 17 Az adott korban ezek az összegek igen jelentős értékkel bírtak. A sárospataki professzori készpénzfizetés 250 forint volt, ugyanez Gyulafehérváron 630 forintra rúgott, s ugyanott a főprofesszor illetménye 900 forintot tett ki. Bethlen Gábor udvartartásának számadása szerint az erdélyi református püspöknek 300, Böjti Veres Gáspár történetírónak 200 forint volt a járandósága egy esztendőben. Egy „karmazsin csizma” beszerezhető volt 2 forint 25 dénár ellenében, hat lóra való hám minden szerszámával együtt 18 forintért volt kapható. Egy szépen készített, felnőtt számára való szűrt egy forint hatvanöt dénárért, egy gubát egy forintért, egy harisnyát huszonnégy dénárért árultak. Egy kőműves mester napszámban huszonnyolc dénárt kapott, egy „palotára való” nagy ablak öt forintba került, egy „czifrás, faragott” ajtó hét forintot ért. Ezer téglát meg lehetett venni egy forintért, ugyanannyi cserepet három forintért. Egy hatlovas kocsit öt, négylovasat négy forintért árultak. Egy ökröt hat forintért meg lehetett venni, ha hízott volt tizennégy forintot ért. A tehén ára három és tíz forint között mozgott, minőségétől függően. Egy bárány kevesebbe került fél forintnál.‘7 Szathmári Paksi Pál leveleiből tudjuk, hogy a peregrinus diákélet sok nélkülözéssel járt. Franekerből tudósítja az itthoniakat 1754-ben: „Meguntam, lelkem szerint mondom, a franekeri koplalást. Felette gazul élünk... Innen már minden magyar el készül, nem viheti tovább a nyomorúságot és sok betegeskedést.”18 S ráadásul nem feltétlenül tudta biztosítani egy-egy nyugati főiskola a színvonalas oktatást. „A mi académiánkban sok fogyatkozás vagyon - írja Paksi Pál - [...] megcsalt reménységem a professzor felől, sokan dicsérték 14 Miskolczi Sz. János autobiographiájának töredéke. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847.1191-1192. 15 Zsindely Endre: Ráday Gedeon élete és munkássága. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve 1955- Budapest, 1956. 16 Gömöri György: Egy magyar peregrinus levele William Sancrofthoz. Erdélyi Múzeum - 62. kötet, 2000.1-2. füzet. 17 Magyar Történelmi Tár XVIII, 1871, 206-273. Radvánszky Béla: Udvartartás és számadáskönyvek. Bethlen Gábor fejedelem udvartartása. Budapest, 1888, 229-231. 18 Szathmári Paksi Pál levelei Franekerből. Közli Hörcsik Richárd. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve 1981. Budapest, 1982. 240-241. 112
