Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dienes Dénes: A hazai iskolázás helyzetének kritikája az 1669-es pataki zsinat tükrében
Dienes Dénes érdekében. A nagyjából egy esztendő múlva felvett vizitációs jegyzőkönyv adatai viszont azt a következtetést engedik meg, hogy a zsinati intézkedésnek és az egyházmegyei elöljárók fellépésének nem lehetett nagy sikered Ez pedig arra utal, hogy a problémák elfekélyesedtek, a kívánt változások megindításához nem volt elég a pontszerű beavatkozás, hosszabb távú és elmélyültebb cselekvésre lett volna szükség. Szenczi János figyelemfelkeltő szónoklatának témáját a pataki helyzet önmagában is indokolhatta, amint a retorika tanára ki is tér a kollégium romlásából adódott gondokra és feladatokra. A műfaj szabályainak megfelelően nem is a szónok festi le az elesett állapotokat, mert a bajok olyan nagyok, hogy annak súlya alatt ő már összeroskad: „Oh bizonyára ujjaimat ajakimra vetvén nem szólhatok! elájulok!” Helyette - rejtett bibliai párhuzamként - maguk a „kövek”, a külső állapotok beszélnek: „Szóljatok ti nagy romlásra, s végső pusztulásra megnyittatott két kapuk: szóllyatok ti sok ízben, majd minden részben megárvahudott Classisok: szóllyon a kettős tiszteletre méltó Tanítóknak kevés számok: szóllyanak a téltúl megrongyollott kőfalak: szóllyanak végezetre ez rakás kövek, melyek sok üdütül fogván széllyel haszontalanul helyet foglalván, önnön magok épületben kívánkozni, s azzal minket gondviseletlenségnek s restségnek vétkével vádolni láttatnak”.s Az oráció azonban nem áll meg a pataki iskola problémáinak határainál, hanem annak szemléletes bemutatása csak illusztráció, a figyelem felkeltésének egyik gyakorlati példája. Mert az iskolák, akárhová néz is az ember „ez gyámolátul megfosztatott, sűrű bánatnak záporátul nyomorittatott” hazában, mindenütt hanyatlásnak indultak, a megszűnés határán tengődnek, vagy már meg is szűntek. Szenczi úgy beszél az iskolák szerencsétlen helyzetéről, hogy valójában a hazának nyomorult állapotát tárja hallgatói elé, melynek súlyos problémái nem egyszerűen az iskolák elesett állapotában mutatkoznak. Az ok okozati összefüggés fordított: a nemzet bajai egyenesen az iskolaügy elhanyagoltságából származnak. A haza azért vergődik siralmas helyzetében, mert fiai nem törődnek a „múzsák lakóhelyeivel”, az iskolákkal. A probléma nem új, hanem a múltban gyökerezik. Ha az emberek megromlott értelmét és akaratát gyógyító iskoláknak alapítására és felvirágoztatására az elődök annyi gondot viseltek volna, mint a „felsőségre” való vágyódásra és az „uraságnak rendeletien vadászására, most ez ily véghe- tetlen siralmok, jajos zokogások füleinkben nem jutnának, és ez igaz panaszok mi házainkban s uczáinkban e mai nap nem hallatnának.”4 * 6 Iskoláink homlokzatán a kívánt állapotot hirdető ilyen versek olvasása volna kívánatos: Ezt nékiink fundálták mi régi Eleink: Mi megerősíttyük, bírják maradékink, Miként bízták reánk Istenes Atyáink, Hidgyük úgy visellyék gondgyát is fiaink. 4 Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Fel- só'-Magyarországon. Sárospatak, 2001. 205-207. s Oratio, 21. 6 Ez s az alábbi idézetek: Oratio, 4-6. 108
