Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Bibliai hatás Hamvas Béla munkásságában
Szalay László Pál bért Schweitzer és Tolsztoj. Természetesen az ő művük sem írásban valósult meg, hanem az életben. Tolsztoj írásban megjelent mutatványainak a tömeg tapsolt, elveit, életszemléletét kinevették.35 „Az abszolút mű a szentkönyvek (kinyilatkoztatás). Az elvilágiasodott művet nevezzük irodalomnak.’^ Northrop Frye a Bibliát próbálva meghatározni, így fogalmaz: irodalom és”még valami”. A „még valami’pedig a mítoszon és a metaforán szüremlik át.37 Ebbó'l számomra az derül ki, hogy nincs megfelelő' eszközünk arra, amit a szentkönyvek el akarnak mondani. „A lét teljessége már nem az éló' emberi személyben szólal meg, hanem a könyvben. A könyv őrzi a szakrális szubjektivitást; adja tovább a hagyományt. Az emberi ajkakon elnémult theosz logoszt mondja ki.”38 Esetleg alakíthatnánk úgy Hamvas gondolatát, hogy a szentkönyvek nem mondják ki, hanem őrzik a kijelentést, amíg nem jön valaki, hogy újra gondolja. Popper Péter Krishnamurti kifejezésével figyelmezteti a mai kor útkeresőit a szellemi múmiákra. Őt csak az eleven élet érdekli. Számára az élettelen betűk csupán mankók a bicegők, nyomorékok számára.:« Hamvas fel is teszi a kérdést, hogy nem ért- e véget a kanonizációval a keresztyénség eleven korszaka?40 A nyelv dialektikus logosz lett. Nem megszólít, hanem tételeket recitál. Itt a kinyilatkoztatásból kilépő, nyitott, az embert sorsában megérintő szóra van szükség. Ez a szó, amit Jézus is használt, az egzisztenciális logosz. Ennek egyszerű fogalmi megfelelője az alétheia - igazságai A szentkönyvek dinamizmusához hozzátartozik az írás újraolvasása. Nem fejeződik be a textus élete azzal, hogy megtalálta a helyét egy nagyobb egység részeként. A zsidó hagyományban így tartják számon az írott Tórát és a száj- hagyományon keresztül hagyományozott Tórát: „A második az első meghosz- szabbítása.”42 Ezzel a gondolattal el is jutottunk az előadás mottójának alkalmazásához. ,Az embernek a mű iránt kötelessége van.”43 Kötelességünk a Biblia iránt, hogy a belsőnkben ápoljuk. Nem csak annyira, hogy felejtés ellen fellapozzuk. Sokkal több a mi feladatunk. Hamvas az utolsó pillanatok egyikében, mint a XX. század nagy vállalkozásában bekapcsolódott a hagyomány mentésébe. Ennek a munkának részeként, de mint koronáját vizsgálta meg a keresztyénséget. Ekkor jött rá: „Semmi egyebet nem kell tenni, csak az evangélium hangját kell megérteni... Amit az evangélium mond, olyan helyről mondja, ahonnan az egész egyszerre látható, mondjuk a világhegy tetejéről. Aki ezt megérti, különbséget tud tenni, mi az 35 36 37 38 * 40 41 42 35 I.m. 196 - 197. p. 36 I.m. 178. p. 37 Frye, Northrop: Az Ige hatalma, 11. p. 38 Hamvas Béla Scientia sacra I. 82. p. 34 Vö. Popper Péter: Út az istenektől az Istenhez, 81. p. 40 Hamvas Béla: Az írás platonizmusa in: A nevezetes névtelen, 14. p. 41 Vö. Hamvas Béla: Patmosz II: 239 - 240. p. 42 Ricoeur, Paul - Lacocque, Andre: A Bibliai gondolkodás, 9 - 10. p. 43 Hamvas Béla: Patmosz II. 184. p. 98
