Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szalay László Pál: Bibliai hatás Hamvas Béla munkásságában
Szalay László Pál nem is tehetek, hiszen az alap, a rendszer és az iskola hiányzik... Tanulónak tartom magam.” 8 9 Hamvas szellemi területen végzett útkeresésének helyszíneit, életművét faggatva lépten - nyomon felfedezhetjük. Azonban aki kedvet kap, és csatlakozni kíván Hamvas nagy ívű vállalkozásához - mely megvalósításának kezdetét kb. 400 évi munka előzi meg -, vezérfonalra lel az alapozáshoz A száz könyv c. munkájában. Ebből a kinézetre kis, de szubsztanciájában páratlan fiizetecské- ben ismerhetjük fel az evangéliumi igazság megvalósulását: „Aki lámpást gyújt, nem takaija le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.”? Könyveiben a bibliai hatást nem nagyítóval keresgéljük, mert szembeötlő, fajsúlyos és letagadhatatlan. Viszont a sok vallási behatás, olvasmány és fordítás következtében annál nehezebb eldönteni, hogy bizonyos gondolatokkal hol szembesült korábban. Vajon melyik szentkönyv egyetemes igazságára visszhangoztak a többiek kórusban? S persze néhol olyan benyomást is szerezhetünk, mintha Hamvas saját szavai is valamiféle éteren túli rezgéssel bírnának. Itt eszünkbe juthat a különleges tehetségű Khalil Gibran: Próféta c. könyve is, ami kijelentésszerűen közli megállapításait.10 A hatalmas terjedelmű életműre tekintettel a következő oldalakon inkább csak néhány jellegzetességre szorítkozunk. Az életmű egymás után sorakozó köteteit pásztázva feltűnhet a transzcendens irányultság is a címválasztásokban. A Scientia sacra három kötete, a Tabula smaragdina, a Mágia szutra, a Patmosz két kötete, Hénoch apokalypsise és a Szarepta áthallásos címei nem félrevezetésül születtek. A Szarepta egy nem szokványos kommentár, amit szerzője „üdvtörténeti aktusnak szánt.”11 Ebben olvassa és értelmezi újra Szabó Lajossal és Tábor Bélával folytatott „csütörtöki beszélgetéseiket.” A cím mégis Illést juttatja eszünkbe, aki a szorongattatások idején oda menekült Isten vezetésével. Ahogyan Illés és az özvegyasszony egymásra voltak utalva - Illés az özvegyasszony lepényére, az asszony viszont Illésre, hogy egyetlen fiát feltámassza -, úgy kapaszkodtak össze Hamvas, Szabó és Tábor. A Patmosz Hamvas prófétai attitűdjére utal, előhívva képzeletünk mezejéről a negyedik evangélistát, a szeretett tanítványt, Jánost. A száműzetését Tiszapal- konyán Hamvas „látnoki erők szorításában töltötte”, aminek segítségével nagy összegző munkája elkészült. Egyesek A száz könyvben Jakob Böhméről írtakat 8 Hamvas Béla: Patmosz I. 295 — 296. p. 9 Luk 8: 16 10 Dzsibrán, Halíl; (*1883. dec. 6. Bserre, +1931. ápr. 11. New York): libanoni keresztény [maronita] költő, író. Az ún. szír-amerikai emigráns (mahdzsar) iskola vezető alakja. Családjával 1895- ben kivándorolt az USA-ba, majd visszatért, és iskoláit Bejrútban végezte (1897-99). Korai írásait a társadalmi kérdések közvetlen ábrázolása jellemzik. Később egyre inkább a miszticizmus hatja át műveit. (Magyar Nagylexikon) 11 Hamvas Béla: Szarepta, 14. p. 94
