Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről
Gondolatok T. S. Eliot Hamvazószerda című verséről Itt egy Eliotra jellemző ismétlést találunk, valamint a különböző hosszúságú sorok adta váltakozó ritmust és paradox kijelentéseket.s Melyik irányba fordulunk? Arra törekszünk, hogy ne törekedjünk? Mi az, amit nem remélünk, de amit megfordulásunkkor most mégis remélünk? Egy másik jellegzetessége Eliotnak az, ahogyan különböző utalásokat használ többé-kevésbé a végletekig. „Hogy tehetséget, látókört cseréljek” egy shakespeare-i sort juttatnak eszünkbe,6 amellyel Eliot az emberi kultúra nagy vívmányaira utal. Érdemes megfigyelni, hogy a vers — ahogyan Eliot sok verséről is elmondható - töredékes, foszlányos, ami segít bemutatni az alaptémát (a szétesett lélek a szétesett civilizációban). Ez része volt annak a traumának, amely azt a háború utáni generációt érte, amely igyekezett egzisztenciálisan túljutni a kultúra összeomlásának érzetén." Másokhoz hasonlóan Eliotra is hatással volt Conrad A sötétség mélyén című regénye, mely a modern kultúra barbár lényegére világít rá. Az 1920-as éveknek sok „előkelő szkeptikusa” volt, Eliot azonban azt mutatja meg a Hamvazószerdában, hogy túljutott saját Atokfóldjének szkepticizmusán, mely annyi figyelmet vont magára.8 Eliot sokféle hangot használ verseiben, hogy megragadja azokat a különböző irányokat és jelentéseket, amelyek feltárulnak vagy lezárulnak az „elveszett lélek” számára. A most tárgyalt vers új ízt ad munkásságának, és úgy érezhetjük, hogy a változást átélő én belső valóságával lehet dolgunk. Az „Én” többé már nem az individualista és ironikus kívülálló, aki beleunt az életbe és gúnyt űz önmagából, mint például a Prufrockban. A Hamvazószerdában az új „Én” komoly zarándok. Az Atokfóldjének (1922) a neurózisa és a jelen költeményben elénk tárt élet széttöredezettsége (1930) egy jobb útért való lelki küzdelemmé válik. Az Átokfóld- je a földi várossal foglalkozik, míg a Hamvazószerda az örök város felé fordul, emlékeztetve ezzel Augustinus civitas terrena és civitas Dei fogalmaira. Ahogyan részletesebben szemügyre vesszük a verset, jó, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy a világ-tagadás megtisztító lépései nem végső célok önmagukban. Amikor Eliot tagadja az emberi kulturális lehetőségek „tehetségét” és „látókörét”, akkor az emberi erőfeszítéseknek és igyekezetnek szab határt. Ennek a tagadásnak valami jobbá kell felemelkednie új igenlések által. Ennek természetesen minden megtérésnél később kell meglátszódnia: s A „Mert nem remélem hogy megfordulok” (vagy: „Mert nincs bennem remény, hogy visszatérek” - Eörsi István fordítása, Nagyvilág 1978/1: 11-16.) idézet az itáliai költőtől, Guido Cavalcantitól (1255-1300). A jelentés és a helyzet más Cavalcantinál: „Mert nincs bennem remény, Ballatetta, / Hogy visszatérek Toscanába” - de Eliot szeretett ilyen utalásokat felhasználni és azoknak egy másik „Umwelt”-et adni. A versről kiinduló megjegyzéseket Id. Micahel Herbert: T. S. Eliot - Selected Poems, York Notes - Longman York Press, Essex, England, 1982, 4ikk. 6 Shakespeare XXIX. Szonettjében ez a sor található: „Desiring this man’s art and that man’s scope”, Eliot az „art” (művészet) szót „gift”-tel (tehetség, adomány, ajándék) helyettesíti: „Desiring this man’s gift and that man’s scope”. (Ezt sem Vas István, sem Eörsi István fordítása nem adja vissza. - a ford, megj.) Eliot ismét sajátosan használja fel az utalást. z Vö.: Stephen Spender: T. Eliot, New York, Viking Press, 1975,108. 8 Vö.: Hugh Kenner: The Invisible Poet: T. S. Eliot, New York: Harcourt, Brace & World, 1959; újra kiadásra került: Harold Bloom, T. S. Eliot, Chelsea House Publishers „Modern Critical Views”, New York, 1985. 49
