Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében
Rácsok Gabriella dialógus nélkül, e nélkül az elsődleges konfrontáció nélkül az ember csak értelmetlen, jelentés nélküli „mondanivalót” képes fabrikálni. Ellul szerint a beszédnek, a kimondott szónak csak akkor van tartalma, csak akkor válik értelmes közléssé, amennyiben egy mélyebb valóságon, egy személyek közötti mélyebb kapcsolaton nyugszik. Ez a valóság, ez a kapcsolat az Isten emberhez szóló Igéje. Minden emberi megszólalás abból nyeri potenciálját, hogy milyen mértékben van Istentől megszólítva — akár tudatában van az ember, akár nem. Ebben a dialógusban, tudatosan vagy tudattalanul, ebben a megszólításban, akár nyilvánvalóan vagy rejtetten, ebben a kapcsolatban, legyen az akár egyéni vagy közösségi, ebben a kommunikációban, legyen az akár közvetlen vagy közvetett, kap jelentést, értelmet az emberi beszéd. Amikor az Isten Igéjével való kapcsolat megszakad, akkor az emberek közötti kommunikáció hamissághoz, hazugsághoz és félreértéshez vezet. Amikor az ember megveti Isten Igéjét, akkor Isten elhallgat, és a nyelv válsága lesz az Isten elfordulásának bizonyítéka.110 5. Istenképek 5.1. Az arc szentsége „...fordítsa az Úr az ő szent orcáját tereád” - hangzik a filmben az istentisztelet végén az áldás. Bergman filmjében az emberi arc szentsége váltja fel az isteni arc szentségét. Az embernek hatalmában áll különböző istenképeket alkotni a másik ember számára. Hogy milyet, azt az emberi arc fordulásának iránya határozza meg. Isten a szeretet, amikor David bűntudattól gyötört fia felé fordul, azzal, hogy beszél vele. Isten közömbös istenné válik, amikor nem történik meg a másik felé odafordulás: Tomas képtelen Jonasra nézni. Ami pedig a legborzalmasabb, Isten pók-istenné válik, amikor az odafordulás a kegyetlen elfordulás érdekében történik meg: David csak írói karrierje érdekében „törődik” lánya betegségével. 5.2. Szükség-isten A trilógia szereplői Istennek a jelenlétét nem, csupán a hiányát tapasztalják. Számukra egy hallgató Isten, mivel nem szól, nem létezik. Ezért van az, hogy csak a Tükör által homályosan Minusa rendelkezik pozitív istenélmény- nyel: „a Papa beszélt velem”. Az Úrvacsora lerántja a leplet arról, hogy a tökéletes szeretet Istenével szembeni elvárásokat mennyire meghatározza az, hogy milyen analógiát használunk Isten szeretetének a definiálásra.111 A Tükör által homályosan Dávidja szerint mindenféle szeretet Isten. „A legkisebb és a legnagyobb, a legszegényebb és a leggazdagabb, a nevetséges és a gyönyörű. A szenvedélyes és az otromba.” A filmben az isteni szeretet elsősorban szülői szeretet analógiájára épül. A zárójelenetben nem az a lényeges, hogy mit mond David a fiának, Minusnak, hanem az, hogy kommunikáció jött létre apa és fia között. 112 Ez az istenkép azonban szűkített, Isten a megbocsátás, vigasztalás, 110 Ellul i.m. 93-96. 111 A különböző szeretet analógiákból következő Istennel szembeni „elvárások” közül néhány bemutatását ld. Dániel Howard- Snyder, Paul K. Moser (szerk.): Divine Hiddenness - New Essays, Cambridge University Press, 2002, 7-8. 112 Ketcham i.m. 136. 42