Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében
Isten csendje Ingmar Bergman Úrvacsora című filmjében meg a kritikusoknak, hogy mit gondoljanak. [...] Egy film azért készül el, hogy reakciót váltson ki.*4 Viszonzásként azonban sok kritikusa már kevésbé nagylelkű Bergman munkáival, akinek filmjeit gyakran szigorúan kategorizálják. Keresztyének, agnosztikusok, ateisták és egzisztencialisták egyaránt szeretik Bergmant saját oldalukra állítani. Filmjeit erőszakosan keresztyéniesítették,^ vagy éppen mindenféle transzcendens dimenziót megtagadtak tőlük,16 állatorvosi lóként alkalmazták különféle pszichés tünetek illusztrálására,1? vagy egzisztencialista (teista és ateista) irányzatok szócsövévé tették.18 Bergman vallásos témájú filmjeiben valóban szerepelnek keresztyén szimbólumok és események, bibliai és liturgikus szövegek. Az is igaz, hogy Bergman olyan életérzéseket ábrázol, amelyek általában az egzisztencialista gondolkodással rokonak, ugyanakkor fontos felismerni, hogy ezeket nem apologetikus célzattal, nem dogmatikus vagy filozófiai érvelésre használja. Az általa használt vallásos szimbólumok részei annak a „mítosznak”, „hagyománynak” vagy „rendszernek”, mely olyan leíró metaforákat biztosít számára, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az emberi megtapasztalás természetét kommunikálhassa.19 A kifejezetten egzisztencialista életérzés kifejeződései pedig Bergman saját belső vívódásainak személyes megvallásaként is felfoghatók: Azelőtt Malmöben éltem, és gyakorlatilag egész nap a színházban voltam. És akkor, egyszer csak száznyolcvan fokos fordulat: beköltözöm saját villámba Djursholmban [Stockholm előkelő villanegyede], és olyan polgári életet kezdek élni, amely pontosan megfelel a biztonságos egzisztenciáról alkotott fogalmamnak... Anyagi javakat gyűjtök magam köré, és ideológiát építek rájuk. Aztán egyre csak ráébredek, hogy ez nem fog menni, hogy ez az élet csak a lényem egészen szűk kis szektorának felel meg, és hogy a legjobb úton vagyok hátrafelé, abba a polgári világba, amelyben felnőttem, azt próbálom újra fölépíteni magam körül. Ráébredtem tévedésemre, és az ebből származó mély csalódás következtében összeomlott az egész ideológia, amelyet fölépítettem magamnak. És akkor, egyszer csak ott álltam egy hatalmas felépítménnyel, és nem volt hozzá ideológia, amely megtartsa. Természetes, hogy ilyen helyzetben elfogja az embert a szorongás.20 *4 Bergman: „Why I Make Movies” Horizon 3, no. 1 (September i960). 18 Például Gibson i.m. 16 Például Irving Singer: Ingmar Bergman, Cinematic Philosopher - Reflections on His Creativity, Cambridge, The MIT Press, 2007. 17 Például Daniel Dervin: Ingmar Bergman’s Films: „The Spider-God and the Primal Scene” American Imago - A Psychological Journal for Culture, Science and the Arts, Vol. 40. No. 3 (Fall, 1983): 207-232. 18 A lehetséges egzisztencialista megközelítéseket és azok képviselőit Id. Ketcham: i.m. 178-186. 19 Ketcham i.m. 115. 20 Bergmant idézi Györffy i.m. 123. A hetedik pecsét készítésekor egyértelműen elismeri, hogy halálfélelmét próbálta feldolgozni. 23
