Sárospataki Füzetek 12. (2008)
2008 / 1. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Szabó Lajos: Veszélyben a WC! Krónika a XX-ik századból, Pannóniából
Veszélyben a wci- Miért nem tettétek, csak legalább három lépéssel tettétek volna beljebb! De az ősök hallgattak. Ha szóltak volna is azt mondták volna csak:- Török-tatár-német időkben éltünk mi. Akkor nem kellett ilyesmire gondolni. A tokaji hegy felett nagy vereslő pirosságban kélt a nap. A WC felett vizimadarak húztak, kéklett az ég, susogott a nádas, békésen csillogott a víz. Gyönyörű életes nyári reggel volt, de a pap szíve tele volt halotti szomorúsággal. Nézte a vén WC-ét, az értéktelen és mégis becses, szerény kis épületet, s a szomorúsága átváltozott konok daccá és füstölgő dühhé. És ott a nyári reggelben, belekiáltotta a sirályok vijjogásába:- Nem adom! Magasra emelte a kezét (szavalok örök pózába), s csengeni kezdett ajkán a híres vers (némi módosítással):-„Egy WC-ért (eredetiben: egy kis rögért), ha meg kell halnom, Hát meghalok: de nem adom!” S ekkor megrezzent. Mert a WC iskola felőli oldalán felbukkant a vén kurátor becsületes szép magyar arca. Kijött az öreg a hajnalon, megnézni még egyszer az eklézsia sok százados volt tulajdonát: az oskolát és annak portáját. Kijött megnézni olyan szemekkel, mint amilyenekkel a gazda szokta a jégvert vetést, amiből nem eszik ő már kenyeret, hiába volt övé az ekézés, a barázda, verejték, ami odahullott. Egymásra néztek, s akkor a vén kurátor (szétfigyelvén elébb, hogy nincs-e ártalmas szél) benyúlt a zsebébe, s pakli gyufát vett ki. És a pap megrettenve látta, hogy odalép a nádereszhez, és máskor szelíd szemének bogarán olyan tűz lángol, amilyen Przemyslnél lehetett a szeme, mikor az átadás előtt levegőbe vetette a Werk-et. Ilyen lehetett Losonczi szeme is a kapituláció után. Hej, Losonczi népe ez. De nem igen lehetett filozofálni, mert az öreg már sercegtette a gyújtót. Ráordított hát:- Mit csinál ember?! Az öreg a WC-re intett és a hangjában fagyos nyugalom és rettentő gúny volt:- Ez a budi olyanná lett most, mint a csecsemő egykor Salamon király előtt. Ketten tartanak jussot hozzá. Csak az a különbség, hogy Salamon előtt ahhoz a gyerekhez csak egy anyának volt joga. Ehhe meg jussa van, tegnap óta mind a két anyának. És mivelhogy ez nehéz ügy7 lett volna még Salamonnak is, és mivelhogy' a Salamonok régen meghaltak, hogy a mai ítélőknek meg ne fájuljon a fejük, könnyűtek rajtok!- A pap elnémult:- S hogyan akarja?- A kurátor felemelte a gyufát:- Szép piros lángok egyék meg... A pap alig tudta lebeszélni az öreget, a XXXIII. törvénycikk foly'- tán eltökélt tűzáldozatáról. 101
