Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Thomas J. Davis: Az intolerancia megtestesítője: Kálvin János a 19. századi történelemkönyvekben
Thomas J. Dams Fordította: Hős Orsolya; a fordítást a~ eredetivel egybevetette és a lábjegy sytssfvege két fordította Kacsok Gabriella AZ INTOLERANCIA MEGTESTESÍTŐJE: KÁLVIN JÁNOS A19. SZÁZADI TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEKBEN1 Kálvin János — ez a név és a hozzá kapcsolódó mozgalom, a kálvinizmus retorikai negatívumként szolgál az amerikai kultúra köznyelvében. Egy olyan társadalomban, amelyre gyakran úgy tekintenek, mint a legtörténel- miedenebbre a nyugati világban — egy tekintélyes amerikai kijelentette, hogy a „történelem ostobaság” — a 16. századi Genf protestáns reformátorának neve elég általános ahhoz, hogy számtalan összefüggésben előforduljon. Az ember olvashat baseballtudósítást az újságban, Kálvin ott van. Kézbe vehetünk egy népszerű könyvet a Prozac nevű antidepresszánsról, és olvashatunk benne a „gyógyszerészeti kálvinizmus- ról”. Az AIDS válság egy megkapó elemzése a New York Timesban szintén említi Kálvint. A hivatkozások mindegyike a fatalizmus, bűnösség stb. negatív jelentéstartalmait hordozza. A „Kálvin” szó maga úgy tűnik fel, mint a „gyorsírási jele” egy sor negatív gondolatnak és érzésnek az amerikai kulturális tudatban.2 E cikk célja kettős. Egyfelől bemutatja, hogy Kálvin retorikai negatívumként való használatának az alapjait a 19. században vetették meg azzal, ahogyan a történelemtankönyvek bemutatták alakját. Ezek a tankönyvek terjesztették el az „intoleráns Kálvin képet”. Másfelől a cikk tárgyalja, miért festették le Kálvint negatívan. Milyen célt szolgált a neve? Ahogyan az amerikaiak megalkották saját identitásukat, úgy Kálvin — pusztán nevének említése — egy olyan átfogó tradíció megtestesítőjévé vált, melyet az amerikai közfelfogás elutasított; Kálvin jelentette mindazt, ami nem amerikai. 1 Thomas J. Davis, „Images of Intolerance: John Calvin in Nineteenth- Century History Textbooks” cikkének fordítása. Church History, Vol. 65, No. 2 (Jun., 1996), 234-248. 2 „Is it Calvinism or Realism?” Boston Globe, 14 August 1986 (cikk a Red Sox pozíciómegtartó esélyeiről); Peter D. Kramer, Listening to Ptvgac (New York, 1993), 259; valamint Arthur Caplan, akit Gina Kolata idéz, „The Face that Haunts: On AIDS and Its Victims,” New York Times, 10 July 1994, sec.4, p.6. [Köszönet illeti William J. Jackson munkatársamat az újságokban és magazinokban talált a nagyszerű Kálvin „anyag”-ért.[ 54
