Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - ELŐADÁS - Dr. Ágoston István György: Részletek a parókiális könyvtáralapítás történetéből
Dr. Ágoston István György adását Hanauban, kisebb nyomdai kivitelben „megékesbített” kiadás szerint, és 1612-ben Oppenheimben. A könyv vége kiegészült a francia nótákra rendelt Zsoltárkönywel, psalmusokkal, ünnepi énekekkel, és szokott lelki dicséretekkel egybevetve. A XX. SZÁZADI HELYZETKÉP ÉS MEGOLDÁS A./A legújabb korhoz érkezve az egyházakat és vezetőit különösen két kísértés fenyegette. Az egyik a liberalizmus, a másik a racionalizmus. Ehhez járult még bizonyos lelki vakság, mely akadályozta és homályosította a szemeket a bajok meglátására és észrevételre, akaratot a kísértések legyőzésére. Ha a XIX. század végén meginduló belmisszió hatására, az Ige elsődleges tekintélye nem került volna ismét az egyházi élet érdeklődésének középpontjába, akkor a látás csak szándék maradt volna. Az egyház igei alapja a Szentírás csak a XIX. század végén kezdett ismét a papság érdeklődésének előterébe kerülni és jó pár évtized telt el, amíg hatása lassan—lassan érvényesült ismét az egyház magatartásában.11 Enélkül pedig és az ezekkel kapcsolatos tudományok magas színvonalú tanulmányozása és ismerete nélkül, csak kevésre jutott volna az Isten népe. A XIX-XX. századforduló meglehetősen kritikus helyzetképet mutatott. Fogyóban volt a reformátusság. Kevés volt gyermekek száma. A templomok üresek, a hívek nem jártak templomba. Az egyházat inkább csak jogi, gazdasági, közigazgatási tényezőnek tekintették. Akik evangélium szerint éltek, Bibliát olvastak, asztali áldást mondtak, otthon imádkoztak — csak kevesen voltak. Az egyházi élet megcsontosodott. A hitetlen egyházat a hitetlenség kormányozta — olvashatjuk egy' egyházi helyzetjelentésből y B./A lelki - szellemi megújulás megvalósításában egy másik tényező is közre játszott, az anyagi lehetőségek szűkössége, sőt olykor hiánya. Meglehetősen nagy mértékű a szegénység az egyházak, a gyülekezetek, a lelkipásztorok életében, szinte legyőzhetetlen akadályként tornyosult a gyülekezetek, illetve annak szolgái elé. Ezeknek sodrába kerülve az egyház csak nehezen birkózott meg a reá terhelődő feladatokkal, s tudott a kísértések fölött úrrá lenni. A megoldás keresésével több irányban is történtek próbálkozások. Különféle gyógymódokról szóltak az elméletek. A közhangulat és a közszellem megteremtését a lelkészektől és a tanítóktól remélték. Figyelmeztető volt az egyház számára a szektás jellegű megmozdulások. Annál is inkább mivel a teológiai irodalomban szinte a 70-es évekig a racionalizmuson élősködtek a lelkészek, s a professzorok is. 8 9 8 BÍRÓ SÁNDOR, Református egyház a magyarság életében, in A Magyar Református Egyház története, Bp. 1949. 476. 9 TÓTH Endre, Részletek XX. századi egyháztörténetünkből, Debrecen, 1954. Kézirat, 18,19. Továbbiakban : Tóth XX. 186
