Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Kovács Ábrahám: Vallási tolerancia, fundamentalizmus és politika Amerikában
Dr. Kovács Abrabám mus vagy éppen szépen felöltözött mormon misszionáriusok. De a kevésbé ismert egyházak, a sejtelmesen csengő Késői Eső, a Golgota Gyülekezet és sok más karizmatikus és pünkösdi közösség, az amerikai hippi mozgalomból eredeztethető Család közössége, a humanista egyház, vagy éppen a Moonisták, az amerikai hatást tükröző, de koreai gyökerű Egyesítő Egyház, mind-mind egy vallási toleranciát hirdető társadalom közösségi fejlődésének az eredményei. A legkülönbözőbb keresztyén, első sorban protestáns talajból kinövő gyülekezetek, vallási közösségek és vallásos ideológiák igazi táptalaja a 19. századi Amerika volt. A történelmi keresztyén felekezetek mellett - amely sokkal szélesebb skálájú volt, mint a magyarországi -, kezdtek megjelenni a fent említett közösségek vagy elődeik, hogy aztán egymásra ható és egymással keveredő sokféleségükkel színesebbé tegyék a vallásosság skáláját. Az újként megjelenő másik közösség, természetesen eltérő reakciókat váltott ki a már jelenlevő „bevettnek” tartott vallási közösségek közt. A befogadás és a nyitottság, az elzárkózás vagy éppen a heves ellen- támadás, nem magyar jelenség. Éppúgy' létezett és létezik Amerikában, mint nálunk, csak mi más folyamatokat egy' másik kontextusban élünk meg. Az ember akár magyar, akár amerikai nem rosszabb vagy' jobb. Ne tartsuk magunkat, mint nemzetet mtoleránsnak, a magyar társadalmat sem, hiszen sok mindennel a hétköznapi ember is csak ma ismerkedik, és a több száz éves amerikai társadalmi együttélés tapasztalataival mi 15-20 év alatt természetes, hogy' nem bírhatunk. Azonban arra törekedhetünk, hogy' őszintén igyekezzünk megismerni a másságot, s úgy' álljunk hozzá, hogy a tudatosan vagy' éppen látens módon, a hétköznapi élet különböző helyzeteiben vagy éppen a tudomány'os életben kialakuló párbeszédünk a közösségi együttélésünket tegye emberivé és otthonossá. Nagy nyitottság kell ahhoz, hogy az ember igazán meg akarja ismerni a másik közösséget, vallást - ha lehet minél kevesebb előítélettel. Az előítéletesség ugyanis létünk tőlünk független velejárója. A német vallástudományban alkalmazott Sitiim Keben elvének, a másik ember saját kontextusának megértésére való törekvés és saját gondolatkörei által való megismerést szem előtt tartó igyekezet állandó kihívást jelent az egyén és közösség számára. A határok megnyitása nem azok lerombolását jelenti, hanem azt hogy a korlátáinknak tudatában vagyunk. Egy mélyen vallásos katolikus vagy éppen egy liberális protestáns számára nehéz a másik elfogadása. Mindkét oldalon ott áll a kihívás. A liberálisnak a vallási fundamentalizmust kell elfogadnia, természetesen nem annak végletes formáját, és a fundamentalistának a nyitott gondolkozás létezését szükséges tolerálnia nem pedig az extrém libertinizmust. Hasonlóan egy' világvégét váró, fundamentalista protestáns gyökerű karizmatikus közösség nehezen tudja elfogadni az általuk a „New Age” szellemi irányzatába sorolt Humanista Egyházat, vagy éppen a szcientológiát. A vallási közösségekhez szervezeti fonalában nem tartozó embereknek is hasonlóan, életfilozófiájuktól és 122
